Tuesday, 13 October 2009
Friday, 4 January 2008
Hozzávalók:
80 dkg liszt
30 dkg darált tepertő
10 dkg vaj
5 dkg élesztő
1 dl langyos tej
2 kávéskanál cukor
3 és fél teáskanál só, kevés bors
1 tojás
1-2 dl tejföl
3 nagy fej hagyma
liszt a hagyma sütéséhez
Először a hagymát készítjük el: vékony szeletekre vágjuk, lisztbe forgatjuk és forró olajon szép barnára sütjük, hagyjuk kihűlni, majd kisebb darabokra vágjuk.

A tepertőt ledaráljuk, és a vajjal együtt elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk és elkeverjük a sót, borsot, majd a tejben felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt. Összedolgozzuk, majd kinyújtjuk. A hagymát rászórjuk, majd feltekerjük mint a rétest, majd meghajtogatjuk. Egy nagy fazekat a tűzhelyen megmelegítünk, és ráborítjuk. 20 percig kelni hagyjuk, majd újra hajtogatjuk és a fazekat újra melegítjük, lefedjük. 3x ismételjük, majd kinyújtjuk jó ujjnyi vastagra, késsel bevágjuk a tetejét szép kockásra, majd kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorjázzuk, és 220-230 fokon sütjük.
Monday, 24 December 2007
Saturday, 1 December 2007

Tavaly, amikor már a karácsonyi ünnepi menüt kezdtük fontolgatni, a barátnőm barátnőjétől hallottam a karácsonyi pástétomról. Izgalmasnak tűnt a dolog, mindjárt ki is próbáltam. Pástétomsütőm nem lévén, őzgerincformában sütöttem, de valahogy nem szeretem a süteményes edényeket hússütésre használni.
A családom összes tagja tudja, hogy szakácskönyvnek, konyhai eszköznek mindig örülök, a karácsonyi ünnepek pedig nálunk triplán adnak lehetőséget az ajándékvásárlásra, mert a név- és születésnapom is ezekre a napokra esnek. Bár nem állítottam össze ajándéklistát, de idejekorán tudtára adtam mindenkinek, pástétomsütő nélkül nem ünnep az ünnep. Nem nagyon reménykedtem, mert én már jártam az összes vasedényben, kika-ban, ikeában, de pástétomsütő égen földön nem volt.
A lányom viszont nem ismer lehetetlent, és ő a Kátayba is benézett, és az én legnagyobb örömömre nemcsak pástétomsütő, de egyéb tálalóedénykék is sorakoztak a karácsonyfa alatt.

Arra gondoltam, ha ajándékozhatunk saját készítésű pralinét, otthon eltett marinált citromot, vagy magunk sütötte mézeskalácsot, miért ne adhatnánk pástétomot ajándékba főzni kevésbé szerető barátnőnknek vagy főzni egyáltalán nem tudó agglegény barátunknak?

Hozzávalók:
40 dkg darált marhahús
30 dkg csirke- vagy pecsenye libamáj
15 dkg sárgarépa
1 óriási fej hagyma
8 dkg disznózsír (nem olaj és nem vaj!)
fűszerpaprika
1 üveg száraz, könnyű vörösbor
20 dkg gomba (+1-2 szál szárított erdei gomba)
1 mokkáskanál kakukkfű
1 késhegynyi fahéj
1-2 őrölt borókabogyó
2 késhegynyi frissen őrölt fehérbors
1 ek. mustár
1 késhegynyi porcukor
1 ek. Worcestershire mártás
1 ek. rum
2 tojás
2 dl tejföl
só
bacon a béleléshez
Pörköltalapot készítünk, megfuttatjuk a kockákra vágott hagymát a zsíron, rátesszük a marhahúst. Hozzáadjuka felkarikázott sárgarépát, megsózzuk és addig kavargatjuk, míg a hús színe megváltozik. Megszórjuk a paprikával és azonnal felengedjük 2 dl vörösborral. Fedő alatt, lassú tűznél főzzük, levét borral pótolgatva. Amikor már a hús majdnem kész, a megtisztított kockákra vágott csirkemájjal addig főzzük, míg a máj már nem nyers, de még puha, és az egész úgy fest, mint egy sűrű pörkölt. Hűlni hagyjuk, majd kézi mixerrel pépesre (rusztikusra) daráljuk, semmiképpen ne krémesre. A közben vörösborban megpárolt gombát a már az összemixelt keverékhez adjuk. A fűszerezést mindenki ízlése szerint variálhatja, én legközelebb több borókabogyóval fogom kipróbálni. Ezután már csak a tojásokat kell belekeverni, majd a jól kizsírozott vagy baconnal kibélelt pástétomsütőbe simítani. A tetejét bekenjük tejföllel, és a formát vízzel telt tepsibe állítva – vízfürdőn –, erős tűznél 18o-2oo fokon, jó egy óráig sütjük, addigra a pástétom megszilárdul, és a tejföl megbarnul és megrepedezik a tetején. Ha kihűlt, tálra borítjuk, narancskarikákkal díszítjük.
Friday, 30 November 2007
Hozzávalók:
1 nagy vagy két kis doboz tonhal
25 dkg Barilla mini penne (vagy bármilyen nem síkidomú tészta)
1 dl tejföl
1/2 dl majonéz
1 csomag zsenge újhagyma
1/2 citrom leve
Friday, 23 November 2007

Elárulom, nekem már 1988-ban volt egy Funai típusú kenyérsütő gépem, és szám szerint összesen ötször sütöttem is vele. Volt ugyan hozzá leírás, de ahogy ma is, a silabuszban szereplő recepteket nem lehet szentírásnak venni, internet sem volt, sőt maga a kenyérsütő is meglehetősen elszigetelt jelenségnek számított. Az első kenyér ehetőre sikerült, kissé az olasz karácsonyi süteményre, a panettonere emlékeztetett. Már másodszorra sem tudtam ugyanazt az állagot, sem ugyanazt az ízt reprodukálni, jóllehet még a víz hőmérsékletét is méregettem. Még néhány sikertelen próbálkozás után kenyérsütésem hajdani korszaka ezzel le is zárult, és a kenyérsütőt hidegre tettem.




