Monday 27 August 2007

Padlizsánkrém



Olvastam valahol, hogy „a padlizsánkrém receptje genetikai alapon terjed, az erdélyi rokonságtól”. Ezt az állítást csak megerősíteni tudom, mert én is a férjem anyukájától tanultam. Ő az ő anyukájától, az ő anyukája a déditől és így tovább, és mindezt Erdélyben, Székelyföldön. Lehet, hogy arrafelé az anyatejjel együtt jön a padlizsán (ott vineta) szeretete, és a lányok már kamaszkorukban is profi padlizsánsütők.

Magamról ezt nem mondhatom el, gyerekkoromban én azt sem tudtam eszik-e vagy isszák a padlizsánt, mi több, nem is hallottam róla, igaz, akkortájt nem volt divat sem a padlizsán, sem a brokkoli, sőt még a cukkini sem.

Erdélyben a padlizsánsütés nem afféle culinaritás, hanem mindennapi étek. Ha sütöttek, 2-3 kiló alatt hozzá se fogtak, és akkora tálat tettek az asztalra, hogy azt mi egy hétig sem tudnánk megenni. Ettük reggelire, vacsorára a padlizsánkrémet, finom meleg házi krumplis, vagy kukoricás kenyérre kenve, amiért valahová a falu túlsó végére mentünk kocsival, mert ott sütötték háznál a legfinomabb kenyeret. Mi pirítósra kenve szeretjük, reggelire vagy vacsorára, sültek mellé grillezés alkalmával, de kiválóan megfelel előételnek is.




Hozzávalók:
3 közepes padlizsán
1 közepesnél nagyobb fej hagyma
1 nagy vagy 2 közepes gerezd fokhagyma
fél zöldpaprika (opc.)
1 paradicsom (jó kemény)
2-3-4 evőkanál olivaolaj
só, bors

Nem feltétlenül kell faszénen vagy kerti grillrácson sütni, én ugyanazt a füstös hatást a kerámialapos tűzhelyemen is simán elérem. Kiterítek egy nagy alufóliát, aláfűtök úgy kb. 4-es fokozaton, a gyümölcsöket elrendezem ill. megtámasztom őket egymással, hogy ne nagyon mozgolódjanak. Sülés közben állandóan forgatom őket, hogy minden oldalukon jól megsüljenek, és a füst is jól járja át. Na nem valami tábortűzre gondolok, de fontos, hogy addig süssük, amíg füstölni kezd. Szokott puffogni is, az már jó jel. Nem viszem túlzásba a fakés és favilla használatát sem, szerintem lényegtelen, hogy a kenyérre kenve milyen színárnyalatot vesz a fémkéstől. Tehát hagyjuk kihűlni, mert nehéz vele forrón bánni. Hűlés után először hosszában majd keresztben félbevágom, így kanállal könnyen kikaparható a belseje. Jól összetörjük, ez mehet egy egyenes végű fakanállal. Hozzáadjuk az apróra vágott (nem darált) hagymát, fokhagymát, a szintén apróra vágott paradicsomot, én paprikát is teszek hozzá, sózom, borsozom. Olivaolajjal meglocsolom, jól összekeverem, a legvégén apróra vágott zellerzölddel szórom meg. Zeller helyett jó a petrezselyem is, vagy más zöld fűszernövény, nekem zellerrel a legharmonikusabb. Meglocsolhatjuk pár csepp citromlével is, mindenki a saját ízlése szerint.

Sunday 26 August 2007

Csirkemell-filé szilvacsatnival és kuszkusszal


Csili fűszeres szilvamártása ihlette szombati ebédemet. Na meg a kíváncsiság, sikerül-e végre olyan kuszkuszt csinálnom, ami megközelíti jó pár évvel ezelőtti egyik gasztronómiai élményem kuszkuszát. Eddigi próbálkozásaim több-kevesebb, (inkább kevesebb) sikerrel jártak. Az elmúlt két hétben variáltam a víz és vaj mennyiségét, hőmérsékletét, még a lábosokat is, szerencsére nincs sok lehetőség, de egyik sem volt az igazi. Az internet segítségét is igénybe véve sok-sok receptet és ismertetést találtam, gondoltam össze is foglalom majd egy posztban kutatásaim eredményét, de persze már megtette más. A megoldást végül Terebessnél http://www.terebess.hu/ találtam meg, ahol az egyik recept a kuszkusz megpirításával kezdődik. Hát ez nekem is eszembe juthatott volna – gondoltam, és mindjárt hozzá is láttam a szám szerint ötödik, és reméltem utolsó kísérletnek. Teljes sikert könyveltem be magamnak, minden szem külön, semmi ragacs, az íze pedig....... van íze!!!! – bár ez nem derül ki a képről. A szilvamártás Csili receptje szerint készült, de én nem paszíroztam és nem mixeltem, így egy jó kis csatni kerekedett belőle. Csirkemellet sütöttem mellé.

A kuszkusz hozzávalói

1 dl kuszkusz
2 dl víz

olivaolaj

A kuszkuszt olivaolajon jól megpirítjuk mint a tarhonyát, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, 1-2 percig lobogtatjuk alatta a vizet, majd lefedjük és elzárjuk alatta a gázt. Saját gőzében pillanatok alatt megpuhul.


Saturday 25 August 2007

Thursday 16 August 2007

Lecsós bárány kuszkusszal

Hozzávalók:
Egy bárány negyede, kb 2 kg
2 fej fokhagyma
só, bors
3 db babérlevél jól összetörve
olivaolaj

A báránydarabokat befűszereztem, só, bors, fokhagyma, olivaolaj keverékével. Egy tepsi alját kiolajoztam, elrendeztem benne a húsokat. 25o fokra felmelegített sütőbe tettem, és 1o-15 perc alatt szép pirosra sütöttem, majd átforgattam a húsokat a másik oldalukra, és még 15 percig sütöttem. A húsból kifolyt levet leöntöttem, újból olivát öntöttem alá, megszórtam apróra tört babérlevéllel és beterítettem paradicsomszeletekkel. A húsdarabok mellé negyedelt hagymákat és paparikadarabokat tettem. Fóliával betakartam, a hőt 2oo fokra csökkentettem, és kb. egy óra alatt készre pároltam. Levéve a fóliát, ismét nagy lángra téve pirosra sütöttem.

Fél doboz, 25 dkg kuszkusz
fél liter víz
5 dkg vaj
1o-12 szem aszalt sárgabarack kis kockákra vágva
1 csokor petrezselyem

A kuszkuszt (így magyarosan!) hasonlóképpen készítjük mint a rizst. Ajánlatos az eredeti receptet is elolvasni, mert a magyar fordítás szerint, legalábbis azon a csomagon, amit én vettem, ugyannyi vizet ír, mint a kuszkusz, ami igencsak kevésnek bizonyult. De persze ezen könnyen segítettem. S hogy egy kis marokkói ízt is belecserkésszek, tettem bele apróra vágott szárított sárgabarackot is, és egy csokor apróra vágott petrezselymet, ami egyáltalán nem rontotta el.

Birka- vagy báránysütésnél – kihasználva a sütő kapacitását – jól megmosott krumplikat szoktam tenni a sütő aljába, (egyébként ezt szeretem mellé a legjobban) de most végre ki akartam próbálni a kuszkuszt is.

Thursday 9 August 2007

Svéd tea


Gyakran előfordul nálunk, hogy "észrevétlenül" elfogy a kávé. Bosszankodás helyett ilyenkor inkább svéd teát csinálok, ami nagyon jól helyettesíti a kávét, ha nem is örökre, de átmenetileg mindenképp. Ezt a finom italt évekkel ezelőtt a Litea könyvesboltban ittuk a barátnőmmel és a lányainkkal, ha őszi vagy tavaszi vasárnap délelőtt elszabadultunk otthonról. Ilyenkor bevetettük magunkat nemcsak a könyvek és albumok, hanem a kávék, teák és sütemények világába is. A hely hangulata mindig elvarázsolt minket, amihez a sok finomság is nagyban hozzájárult.

Hozzávalók:
2 dl forró tej
1 teáskanál Twinings Earl Grey tea
(vagy 1 filter)
méz vagy juharszirup (vadmézzel a legjobb)

tejszínhab, kakaó vagy fahéj

A tejet forrásig melegítjük majd leforrázzuk vele a teát. Hagyjuk hosszabb ideig ázni, hogy a Bergamott íze jól kioldódjon és érezhetővé váljék. Csészékbe szűrjük, ízesítjük, tejszínhabot vagy tejhabot nyomunk rá és kakaóval vagy fahéjjal szórjuk meg. Pont úgy, mint egy kávét.