Hagymás-tepertős pogácsa

nem csak szilveszterre

Hozzávalók:
80 dkg liszt
30 dkg darált tepertő
10 dkg vaj
5 dkg élesztő
1 dl langyos tej
2 kávéskanál cukor
3 és fél teáskanál só, kevés bors
1 tojás
1-2 dl tejföl
3 nagy fej hagyma
liszt a hagyma sütéséhez

Először a hagymát készítjük el: vékony szeletekre vágjuk, lisztbe forgatjuk és forró olajon szép barnára sütjük, hagyjuk kihűlni, majd kisebb darabokra vágjuk.

A tepertőt ledaráljuk, és a vajjal együtt elmorzsoljuk a liszttel. Hozzáadjuk és elkeverjük a sót, borsot, majd a tejben felfuttatott élesztőt, a tojást és a tejfölt. Összedolgozzuk, majd kinyújtjuk. A hagymát rászórjuk, majd feltekerjük mint a rétest, majd meghajtogatjuk. Egy nagy fazekat a tűzhelyen megmelegítünk, és ráborítjuk. 20 percig kelni hagyjuk, majd újra hajtogatjuk és a fazekat újra melegítjük, lefedjük. 3x ismételjük, majd kinyújtjuk jó ujjnyi vastagra, késsel bevágjuk a tetejét szép kockásra, majd kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire sorjázzuk, és 220-230 fokon sütjük.

Boldog karácsonyt!

Karácsonyi pástétom

Tavaly, amikor már a karácsonyi ünnepi menüt kezdtük fontolgatni, a barátnőm barátnőjétől hallottam a karácsonyi pástétomról. Izgalmasnak tűnt a dolog, mindjárt ki is próbáltam. Pástétomsütőm nem lévén, őzgerincformában sütöttem, de valahogy nem szeretem a süteményes edényeket hússütésre használni.

A családom összes tagja tudja, hogy szakácskönyvnek, konyhai eszköznek mindig örülök, a karácsonyi ünnepek pedig nálunk triplán adnak lehetőséget az ajándékvásárlásra, mert a név- és születésnapom is ezekre a napokra esnek. Bár nem állítottam össze ajándéklistát, de idejekorán tudtára adtam mindenkinek, pástétomsütő nélkül nem ünnep az ünnep. Nem nagyon reménykedtem, mert én már jártam az összes vasedényben, kika-ban, ikeában, de pástétomsütő égen földön nem volt.

A lányom viszont nem ismer lehetetlent, és ő a Kátayba is benézett, és az én legnagyobb örömömre nemcsak pástétomsütő, de egyéb tálalóedénykék is sorakoztak a karácsonyfa alatt.

Arra gondoltam, ha ajándékozhatunk saját készítésű pralinét, otthon eltett marinált citromot, vagy magunk sütötte mézeskalácsot, miért ne adhatnánk pástétomot ajándékba főzni kevésbé szerető barátnőnknek vagy főzni egyáltalán nem tudó agglegény barátunknak?

Hozzávalók:
40 dkg darált marhahús
30 dkg csirke- vagy pecsenye libamáj
15 dkg sárgarépa
1 óriási fej hagyma
8 dkg disznózsír (nem olaj és nem vaj!)
fűszerpaprika
1 üveg száraz, könnyű vörösbor
20 dkg gomba (+1-2 szál szárított erdei gomba)
1 mokkáskanál kakukkfű
1 késhegynyi fahéj
1-2 őrölt borókabogyó
2 késhegynyi frissen őrölt fehérbors
1 ek. mustár
1 késhegynyi porcukor
1 ek. Worcestershire mártás
1 ek. rum
2 tojás
2 dl tejföl
só
bacon a béleléshez

Pörköltalapot készítünk, megfuttatjuk a kockákra vágott hagymát a zsíron, rátesszük a marhahúst. Hozzáadjuka felkarikázott sárgarépát, megsózzuk és addig kavargatjuk, míg a hús színe megváltozik. Megszórjuk a paprikával és azonnal felengedjük 2 dl vörösborral. Fedő alatt, lassú tűznél főzzük, levét borral pótolgatva. Amikor már a hús majdnem kész, a megtisztított kockákra vágott csirkemájjal addig főzzük, míg a máj már nem nyers, de még puha, és az egész úgy fest, mint egy sűrű pörkölt. Hűlni hagyjuk, majd kézi mixerrel pépesre (rusztikusra) daráljuk, semmiképpen ne krémesre. A közben vörösborban megpárolt gombát a már az összemixelt keverékhez adjuk. A fűszerezést mindenki ízlése szerint variálhatja, én legközelebb több borókabogyóval fogom kipróbálni. Ezután már csak a tojásokat kell belekeverni, majd a jól kizsírozott vagy baconnal kibélelt pástétomsütőbe simítani. A tetejét bekenjük tejföllel, és a formát vízzel telt tepsibe állítva – vízfürdőn –, erős tűznél 18o-2oo fokon, jó egy óráig sütjük, addigra a pástétom megszilárdul, és a tejföl megbarnul és megrepedezik a tetején. Ha kihűlt, tálra borítjuk, narancskarikákkal díszítjük.

Tonhalas tésztasaláta

Hozzávalók:

1 nagy vagy két kis doboz tonhal
25 dkg Barilla mini penne (vagy bármilyen nem síkidomú tészta)
1 dl tejföl
1/2 dl majonéz
1 csomag zsenge újhagyma
1/2 citrom leve

A tésztát jó sós vízben kifőzöm, forró vízzel leöblítem. Összekeverem a tejfölt és a majonézt, felaprítom az újhagymát. A tonhalról leöntöm az olajat, és minden hozzávalót lazán összekeverek. A végén hozzácsavarom egy fél citrom levét, és még egyszer átforgatom.

Kiváló vacsora, de tízóraira vagy uzsonnára is kiváló, feltéve ha nem ügyfelekkel dolgozik az ember.

... és sütöttem kenyeret is ...

Nagy divat ma otthon kenyeret sütni. Főleg, mióta kitalálták a kenyérsütőgépet, ami gyakorlatilag minden műveletet elvégez helyettünk. Megmelegíti a hozzávalókat, gyúr, dagaszt - mert lássuk be, ez a kenyérsütés sarkalatos pontja - keleszt és sípol, (itt az ideje a finom egészséges magokat belehelyezni) süt és melegen tart, s mindezt még időzíteni is lehet. Ki tudna ellenállni a reggeli friss illatoknak, meleg kenyérnek?

Elárulom, nekem már 1988-ban volt egy Funai típusú kenyérsütő gépem, és szám szerint összesen ötször sütöttem is vele. Volt ugyan hozzá leírás, de ahogy ma is, a silabuszban szereplő recepteket nem lehet szentírásnak venni, internet sem volt, sőt maga a kenyérsütő is meglehetősen elszigetelt jelenségnek számított. Az első kenyér ehetőre sikerült, kissé az olasz karácsonyi süteményre, a panettonere emlékeztetett. Már másodszorra sem tudtam ugyanazt az állagot, sem ugyanazt az ízt reprodukálni, jóllehet még a víz hőmérsékletét is méregettem. Még néhány sikertelen próbálkozás után kenyérsütésem hajdani korszaka ezzel le is zárult, és a kenyérsütőt hidegre tettem.

Hosszú éveken keresztül garázsunk egyik sarkából a másikba vándorolt, megjárta a padlást is, aztán egyszercsak eltűnt. Valaki a családból arra járt, és vagy nagyon útjában volt, vagy már semmi reményt nem fűzött hozzá, hogy még valaha is dolgozni fog, mindenesetre soha többet nem került elő. (A teljes igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy jóval később beláttam, nem benne volt a hiba.)

Most viszont - hála az internetnek – a kenyérsütésre kattant háziasszonyoknak számtalan fóruma van, több blog csak kenyérsütéssel foglalkozik, nem beszélve arról, hogy az interneten a sok-sok gép közül ki lehet választani a számunkra legmegfelelőbbet. Na az én esetemben nem ez történt! Bár sok fórumon olvasgattam recepteket, én biztos nem próbáltam volna újra meg, a férjem azonban másképp gondolkodott. Ő átlátta a házi kenyérsütésben rejlő, egészséges életmódra való nevelésünk lehetőségét. Bioliszt, teljes kiőrlés, graham, rozs- és búzavarázs, és lehet bele magokat is tenni, és nem riadt vissza még a házi malom beszerzésének lehetőségétől sem, akkor magunknak őrölhetnénk is, de én mereven ellenálltam. Féltem, hogy a későbbiekben még búzát vagy rozst is kell majd a kertbe telepíteni.

Megvette tehát a gépet, és én hosszas vonakodás után – felkészülve egy újabb kudarcra, elővettem az internetet, és rövid keresés után megtaláltam Margitot, http://gportal.hu/gindex.php?pg=5072039 aki kezdőknek ad hasznos tanácsokat, és egy többszörösen kipróbált „Első kenyér” recepttel is szolgál.

Hozzávalók

60 dkg BL 80-as liszt

2 dl kefír

2 dl víz

1 ek olaj (oliva) vagy 2 dkg margarin

1,5 kk só

1,5 kk cukor

késhegynyi aszkorbinsav (ez nálam kimaradt)

1/4 kocka friss élesztő

Hát…. első kenyérnek isteni volt. Egészen kenyérszerű, jó ropogós héjjal, és bár nem olyan nagyon szép, nem olyan nagyon mutatós, kicsit kajla is, de a miénk.

Lekváros csülök

Több, hasonló témájú postot olvastam a napokban, amelyek a hús és a gyümölcsök, vagy a hús és az édes fűszerek együtt alkalmazását, párosítását vagy összeférhetetlenségét taglalja. A kérdésben nyilván ki-ki az otthonról hozott szokások szerint foglal állást, azokat akik mereven tagadják, biztos nem sikerült jobb belátásra ízesíteni. Magam részéről nagy barátja vagyok a marhahús meggy- vagy almamártással, a rakott krumpli meggybefőttel összetételeknek, vadak mellé meg egyszerűen elképzelhetetlennek tartom a félbevágott őszibarackot és körtét, és a beléjük töltött áfonyalekvárt.

A lekváros csülök bevallom még az én fantáziámnak is sok volt, nehezen tudtam elképzelni a füstölt húst lekvárral, hova kerül a lekvár, mi lesz mellé a garnírung, egyszóval nagyon kíváncsi voltam. Egyben biztos voltam. Barátaink, akik meghívtak minket, nagy és jó háztartást visznek, ami biztos garanciát jelentett, hogy nem fogunk csalódni.

A vendégség óta jó párszor csináltam, nagy sikert arattam vele, igaz, nem éppen diétázók vagy fogyókúrázók körében népszerűsítettem.

Ha rászánjuk magunkat a lekváros csülök elkészítésére, tervezzünk mindjárt egy bablevest is a következő napokra, vagy hívjunk nagyszámú vendégsereget, mert a csülök amúgy is eléggé laktató, a szilvalekvár pedig éppenséggel nem könnyít rajta.

Hozzávalók:

1 jó nagy csülök (akkor jó, ha jó zsíros)
1 adag (lehet kis üveg, nagy üveg) házi szilvalekvár

A csülköt addig főzzük, hogy a csont könnyen kimozdító legyen, de ne főzzük addig, míg a csont magától kiesik. Tálra emeljük, és óvatosan négyfelé vágjuk. Nem árt ha a főzés után kicsit pihentetjük, könnyebb lesz az irdalás. A csülköket a bőrös felükkel felfelé fordítjuk, majd merőlegesen a rostokra 1 és 1/2 cm-es közökkel bevagdossuk, ne túl mélyre, de legyen hely a lekvárnak. A lékvárt kiskanállal betöltögetjük a hasítékba, nem tragédia ha egy kicsit mellé is megy. 180-200 fokon süssük, ne túl hirtelen, hogy legyen ideje a lekvárnak jól átjárni a rostokat, és a bőr alatti zsír egy része is ki tudjon sülni. Krumplipürével, vagy hajában főtt tepsis krumplival finom. Én még szilvakompótot is szoktam mellé adni, de ez lehet hogy már tényleg sok a jóból.

Beütött a krach!

2 év aktív használat után teljesen, javíthatatlanul, visszavonhatatlanul bedöglött a fényképezőgépem. Nem is volna ez annyira tragikus, ha nem éppen pár héttel ezelőtti Izraeli utam első napján, a Jeruzsálem by night című program kellős közepén mondott volna csütörtököt. Már elég régóta betegeskedett, a férjem többször felajánlotta egy új beszerzését, de nagyon szerettem ezt a kis gépemet és nagyon bizakodtam, hogy még „pár kockányit” kitart. Nem ezt tette. Az utazás hátralévő élményeiről készült felvételeket végülis baráti segédlettel sikerült megszereznem - barátainkkal egyeztetve az első napon is szinte ugyanazokat fényképeztük - mégis nagyon rossz érzés volt, hogy az annyira vágyott utat nem örökíthettem meg, a fotók nem a sajátjaim.

Egy kép az utolsókból - Jeruzsálem, by night

Másnap a Gecsemáni kertben már nagyon szomorú voltam, és helyi vezetőnk kézenfekvő megoldást talált bajomra. Rábeszélt, hogy vegyek egy egyszeri használatos, filmes gépet - amúgy is éppen ott árultak ilyet, bíztatóan szép sárga csomagolásban - aztán majd ha lesz rá lehetőség, veszek egy rendeset. Nem sokat tekeróriáztam, alku nélkül leszurkoltam az árát, a meglepetés csak a buszban következett. A gépet képező két fél fekete, erősen szappantartóra emlékeztető dobozt fekete szigetelőszalagokkal fogták össze, a csomagoláson beígért vaku természetesen nem működött, bevallom, azt már meg se néztem, van-e benne egyáltalán film. Ennek ellenére a vétel jó bótnak bizonyult, mondhatnám azt is, hogy nagyon megérte az árát, mert utastársaim körében igen nagy sikert aratott.

Miért is a beszámoló? Mert van már új gépem, fényképeztem is vele, de sajnos még nem kerültünk egymással közelebbi barátságba. Fényképeztem lovakat és virágokat, kovácsoltvas kerítést, egy szegedi vendéglő hangulatos belsejét, és fényképeztem a következő postomhoz is, tanuságtételül, hogy sütöttem és főztem is, de a képek nem az igaziak. Remélem nem tart sokáig új gépemet kiismerni, és hamarosan sikerről számolhatok be, addig be kell érni ezekkel.

El nem tudom képzelni, ezt az antikolt hatást hogyan csináltam