Mediterrán padlizsános szendvics

Csili néhány nappal ezelőtt szendvicsekről posztolt, valamint a szendvics kitalálójáról John Montaguról. Közhírré teszem, én is kitaláltam valamit. Vagy inkább felfedeztem. A piros pesto sokoldalú hasznosíthatóságát. Legnagyobb értéke természetesen a 12 perces tészta elkészíthetőségében van, jó szolgálatot tesz egy paprikás krumpli feljavításában is, de a szendvicskészítésben rejlő érdemeit csak most fedeztem fel. Jobb később mint soha! Az ötletet végül is a paprikás krumpli adta, milyen jól lehet egy kis paradicsomos ízt cserkészni az azt nélkülözni nem nagyon tudó ételekbe. A múlt nyár nagy slágere volt nálam a mediterrán típusú padlizsános szendvics, amely alapanyagául az otthon szárított paradicsom szolgált. Természetesen ezt is én saját magam követtem el, Csili utasításait szigorúan betartva, csak a számításba csúszott némi hiba. Nem szólt a fáma a mértékekről, hogy tudniillik hány száz kiló paradicsomot kell megszárítani ahhoz, hogy az kitartson egy évig. Mert az enyém még egy hónapig sem tartott, hiába takarékoskodtam vele de nagyon. Így, most hogy a padlizsán is szezonjába fordul lassan, eljött a padlizsános kenyér ideje is, de most a szárított paradicsom helyett piros pestos változatban.

Hozzávalók:
1-2 szelet kenyér, vagy 2 ciabatta fejenként
annyi szelet padlizsán, ahány szelet kenyér vagy db ciabatta
szárított paradicsom, vagy piros pesto
olivaolaj
só, bors, fűszerek

A padlizsánszeleteket megsózzuk, pár percig állni hagyjuk, majd letöröljük. Újra sózzuk, borsozzuk. Fokhagymás-csilis (vagy amilyen van) olivaolajjal megkenjük, majd forró serpenyőben megsütjük. A kenyérszeleteket vagy ciabatta feleket szintén a serpenyőben pirítjuk, ha ragaszkodunk a kenyérpirítóhoz, abban is lehet. A megpirult szeleteket bekenjük a piros pestoval, majd rátesszük a sült padlizsánszeleteket. Én még ekkor is megborsozom, úgy jó ha jó fűszeres.