Pisztráng molnárné módra

A múlt hétvégén vásárolt pisztrángok egy ideig a mélyhűtőben pihentek, kivárva, mikor lesz kedvünk megint pisztrángot enni. És kedvünk kerekedett, a kérdés csak az volt, a sok-sok mód közül melyikre volna gusztusunk. Mivel Koszovóban rengeteg pisztrángtelep működik, gyakorlatilag minden étteremben van grillezve, panírozva vagy csak egyszerűen, olajban sütve, ezek a változatok kiestek. Maradt a molnárné módra, amihez vaj, sok citrom és sok petrezselyem szükségeltetik.

A pisztrángokat keresztben mindkét oldalukon 3 helyen bevágtam és beszórtam Kotányi féle halak fűszerrel, és még egy kis citromfűvel. Lisztbe forgattam, a felesleges lisztet leráztam és forró vajban szép pirosasbarnára sütöttem. A visszamaradt vajat kicsit megbarnítottam, belecsavartam két citromot, megkevertem és a halakra öntöttem. Jó sok petrezselyemmel megszórtam.

Rakott krumpli – hagymával, birsalmával

Ha jól emlékszem, Joanne Harris Francia konyha c. könyvéből csináltam úgy két éve hasonlót, de a recept memorizálása közben Csili rukkolás, körtés krumplipüréje is beugrott. Krumpli és hagyma mellé nagyon jól megy valami savanykás alma, vagy birsalma. A hagyma édességét jól ellensúlyozza a birsalma fanyarsága, a krumpli meg igazán nem zavar bele az ízekbe. Nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető a recept otthon - nekem kétszer is ki kellett menjek a kertbe, hogy bekapcsoljam a generátort, a fotózás már csak az elemlámpák fényénél - kicsit romantikusra sikerült.

Hozzávalók

4 közepes krumpli
4 fej hagyma
1-2 birsalma
vaj+olivaolaj

1 kk méz
só
1 tojás
1 pohár tejföl, vagy tejszín
parmezán vagy más – esetleg füstölt sajt

A krumplit héjában főztem meg. A birsalmákat meghámoztam (jól jön a krumplihámozó), vékony szeletekre vágtam és mint a kompótot megfőztem, de nem ízesítettem. (Csak a birsalmát kell megfőzni, más almákat nem!) A hagymákat vékony szeletekre vágtam, és vaj + olivaolajban megpároltam, 1 kávéskanál mézzel kicsit megkaramellizáltam. A krumplit és az almát is hagytam kihűlni, majd kivajazott jénaiba sorjáztam őket, nem kihagyva a hagymát se. A krumplisorra rakosgattam az almaszeleteket, azután egy hagymasor következett, kis tejföllel meglocsoltam. Nem árt egy kis vajolaj utánpótlás sem. Újra krumplisor, és folytattam, amíg el nem fogytak a hozzávalók. A tetejére a maradék tejfölbe kevert tojás-parmezán sajt-keverék került. 180 fokos sütőben szép aranysárgára sütöttem.

Kettőnknek kevés lett!

Hahó!!!! - Itt vagyok!

Lassan kéthavi szünet után meglehetős nehéz lesz visszazökkenni nemcsak a blogírásba, de a mindennapi főzésbe is. Igen, két hónapja alig főztem, sőt a konyha közelébe is ritkán jutottam. Nehéz őszöm volt otthon - lakásátalakítás, festés, költözés - mi tagadás – elfáradtam. Megváltás volt visszajönni Pristinába.

Persze a visszazökkenést nem tudtam a konyhában kezdeni, mivel a generátorunk mindjárt az érkezésem után elromlott, az áramot szombaton már kora délelőtt lekapcsolták, vizünk is csak reggel volt, épp csak a mosdás-fürdés idejére. Már megtanultuk, ilyenkor nem segít a bosszankodás, legkevésbé a dühöngés, jobb ha kirándulni megy az ember.

Bármennyire hihetetlen, Koszovóban vannak szép és jó helyek, ahova érdemes elmenni. Kedvenc úticélunk a SHAR hegyi Brezovice, amit – legnagyobb örömünkre - a síszezonon kívül nemigen látogatnak, igaz itt a túrázásnak nem nagyon vannak hagyományai. Pedig itt igazán szép környezetben lehet sétálni, gyalogolni, és nem mellékesen jó levegőt szívni – a Pristinában élőknek erre volna a legnagyobb szüksége. Séta előtt, alatt vagy után nem hagyható ki a patak-parti étterem sem, ahol - szerbek lakta falu révén - sertéshúsból készült ételek is kaphatók, de helyben nevelt pisztrángot is sütnek vagy adnak el. Mi az előbbit választottuk, de 4 szép pisztráng is került a csomagtartóba. Csak áram legyen !!

Legutolsó kommentem úgy tűnik bombaként robbant Maci portá/l/ján – legalábbis a hozzászólók számából ezt a következtetést vontam le – és bár ki sem látszom a sok feladatból – mégsem tehetem meg, hogy autszájderként elmenjek a téma mellett, így fényképezőgépet és billentyűzetet ragadtam, hogy leírjam, milyen

Az én konyhám

Mindig nagy konyháról álmodoztam. Ahogy szép házról és kertről szoktak álmodozni, én úgy álmodoztam egy szép nagy konyháról, amiben mindennek van helye, ahol nem kell eltenni a kenyérszeletelőt, a turmixgépet, és nem kell átrendezni a konyhát, ha éppen pogácsát akarok szaggatni. Az én konyhámban állandóan pakolni kell. Kevés a tároló hely, állandó helyhiánnyal küzdök, és mindig keresek valamit. Ha jól számolom öt- vagy hatszögű? Lehet hogy ötöt is tudok lépni hosszában, de széltében kettőt sem. Igazi egyszemélyes konyha. Pedig nálunk mindenki szeret főzni. A férjem, a fiam és a lányom, magamról nem is beszélve. Amerikai konyhának mondják, merthogy a nappaliból kanyarították ki, és éppen ez az, amire soha nem vágytam. Azt mondják, itt nincs elvágva a háziasszony a család többi tagjától főzés közben, lehet közben tévét nézni, beszélgetni, - és ez mind igaz is - viszont nemcsak a konyhában terjeng a hagyma, bableves, rántás szaga, hanem a nappaliban is.

Igaz, van egy spájzom, de mert a hűtőnek már nem jutott hely a konyhámban, így az is ott szorong a polcok között, megnehezítve a többi hely kihasználását, és a hűtő-takarítást. Mindezek ellenére imádom a konyhámat! Imádom, mert „toszkán” színe van a konyhabútoromnak, mert a fiókok, bár kevés van belőlük, kisujjal ki- és betolhatók, és imádom, mert a kertre és a teraszra néz,


és mert mindig látom, hol alszik a kutyám, aki állandóan összeorrolja a konyhaajtó üvegét.

A tűzhely az ajtó és az ablak mellett van, ez nagyon praktikus nyáron, mert tavasszal kinyitom, ősszel becsukom, télen meg lefagy a derekam, ha csak egy kis résen is szeretném kiengedni a gőzt. Van mindenem, ami egy konyhába kell, csak nem a konyhában. A tányérok, tálak, evőeszközök nagy részét a nappali különböző szekrényeiben tartom, a serpenyőimet nagy odafigyeléssel a spájzban, a lábosokat és fazekakat mindig ugyanoda, vagyis nagyság szerint egymásba kell tegyem, mert menthetetlenül kimaradnának a helyükről. A nappaliban étkezünk, reggel is, a konyhában mindössze egy hokedli van, ha valakinek kedve szottyanna szórakoztatni engem főzés közben, vagy ha egy pillanatra le szeretnék ülni, hogy megkóstoljam a töltött káposztát. Ezek persze nem olyan nagy problémák, megszoktam már, és nem is befolyásolják az én főzőkedvemet, itt is remekül meg tudok főzni akár karácsonyra is, csak szervezés kérdése. De nagyon boldog lennék, ha csak másfélszer ekkora lenne, de ez már csak egy álom marad.

Padlizsánkrém

Olvastam valahol, hogy „a padlizsánkrém receptje genetikai alapon terjed, az erdélyi rokonságtól”. Ezt az állítást csak megerősíteni tudom, mert én is a férjem anyukájától tanultam. Ő az ő anyukájától, az ő anyukája a déditől és így tovább, és mindezt Erdélyben, Székelyföldön. Lehet, hogy arrafelé az anyatejjel együtt jön a padlizsán (ott vineta) szeretete, és a lányok már kamaszkorukban is profi padlizsánsütők.

Magamról ezt nem mondhatom el, gyerekkoromban én azt sem tudtam eszik-e vagy isszák a padlizsánt, mi több, nem is hallottam róla, igaz, akkortájt nem volt divat sem a padlizsán, sem a brokkoli, sőt még a cukkini sem.

Erdélyben a padlizsánsütés nem afféle culinaritás, hanem mindennapi étek. Ha sütöttek, 2-3 kiló alatt hozzá se fogtak, és akkora tálat tettek az asztalra, hogy azt mi egy hétig sem tudnánk megenni. Ettük reggelire, vacsorára a padlizsánkrémet, finom meleg házi krumplis, vagy kukoricás kenyérre kenve, amiért valahová a falu túlsó végére mentünk kocsival, mert ott sütötték háznál a legfinomabb kenyeret. Mi pirítósra kenve szeretjük, reggelire vagy vacsorára, sültek mellé grillezés alkalmával, de kiválóan megfelel előételnek is.

Hozzávalók:
3 közepes padlizsán
1 közepesnél nagyobb fej hagyma
1 nagy vagy 2 közepes gerezd fokhagyma
fél zöldpaprika (opc.)
1 paradicsom (jó kemény)
2-3-4 evőkanál olivaolaj
só, bors

Nem feltétlenül kell faszénen vagy kerti grillrácson sütni, én ugyanazt a füstös hatást a kerámialapos tűzhelyemen is simán elérem. Kiterítek egy nagy alufóliát, aláfűtök úgy kb. 4-es fokozaton, a gyümölcsöket elrendezem ill. megtámasztom őket egymással, hogy ne nagyon mozgolódjanak. Sülés közben állandóan forgatom őket, hogy minden oldalukon jól megsüljenek, és a füst is jól járja át. Na nem valami tábortűzre gondolok, de fontos, hogy addig süssük, amíg füstölni kezd. Szokott puffogni is, az már jó jel. Nem viszem túlzásba a fakés és favilla használatát sem, szerintem lényegtelen, hogy a kenyérre kenve milyen színárnyalatot vesz a fémkéstől. Tehát hagyjuk kihűlni, mert nehéz vele forrón bánni. Hűlés után először hosszában majd keresztben félbevágom, így kanállal könnyen kikaparható a belseje. Jól összetörjük, ez mehet egy egyenes végű fakanállal. Hozzáadjuk az apróra vágott (nem darált) hagymát, fokhagymát, a szintén apróra vágott paradicsomot, én paprikát is teszek hozzá, sózom, borsozom. Olivaolajjal meglocsolom, jól összekeverem, a legvégén apróra vágott zellerzölddel szórom meg. Zeller helyett jó a petrezselyem is, vagy más zöld fűszernövény, nekem zellerrel a legharmonikusabb. Meglocsolhatjuk pár csepp citromlével is, mindenki a saját ízlése szerint.

Csirkemell-filé szilvacsatnival és kuszkusszal

Csili fűszeres szilvamártása ihlette szombati ebédemet. Na meg a kíváncsiság, sikerül-e végre olyan kuszkuszt csinálnom, ami megközelíti jó pár évvel ezelőtti egyik gasztronómiai élményem kuszkuszát. Eddigi próbálkozásaim több-kevesebb, (inkább kevesebb) sikerrel jártak. Az elmúlt két hétben variáltam a víz és vaj mennyiségét, hőmérsékletét, még a lábosokat is, szerencsére nincs sok lehetőség, de egyik sem volt az igazi. Az internet segítségét is igénybe véve sok-sok receptet és ismertetést találtam, gondoltam össze is foglalom majd egy posztban kutatásaim eredményét, de persze már megtette más. A megoldást végül Terebessnél http://www.terebess.hu/ találtam meg, ahol az egyik recept a kuszkusz megpirításával kezdődik. Hát ez nekem is eszembe juthatott volna – gondoltam, és mindjárt hozzá is láttam a szám szerint ötödik, és reméltem utolsó kísérletnek. Teljes sikert könyveltem be magamnak, minden szem külön, semmi ragacs, az íze pedig....... van íze!!!! – bár ez nem derül ki a képről. A szilvamártás Csili receptje szerint készült, de én nem paszíroztam és nem mixeltem, így egy jó kis csatni kerekedett belőle. Csirkemellet sütöttem mellé.

A kuszkusz hozzávalói

1 dl kuszkusz
2 dl víz
só
olivaolaj

A kuszkuszt olivaolajon jól megpirítjuk mint a tarhonyát, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, 1-2 percig lobogtatjuk alatta a vizet, majd lefedjük és elzárjuk alatta a gázt. Saját gőzében pillanatok alatt megpuhul.

Körte-turmix

http://www.youtube.com/watch?v=CNs0Vt7hisU

Jó szórakozást!