Hogyan lesz valamiből divat?

Nagyon egyszerűen! Egy hétre elutaztunk Párizsba. Rengeteg tervem volt, mit kell beszereznem. Listát éppen nem írtam, azt nem mertem volna a férjem előtt elővenni, de a fejemben ott sorakoztak az egyszerű, de Pesten mégsem kapható dolgok. Végül a terveim csak részben sikeredtek, mert közbejött néhány új dolog, amire nem is gondoltam.

Elutazásunk előtti napon vacsorára voltunk hivatalosak. Vendéglátónk egy hosszú, keskeny porcelán - tálnak nem nevezhető -, inkább vályúra emlékeztető valamiben kis villácskákra szúrt olajbogyót szervírozott – előételként. Kicsit furcsa volt, de nekem tetszett. Erre éppen nem gondoltam, hogy ilyet szeretnék, de olyan sok helyen és annyifélét láttam a különböző konyhás és lakáskultúrás üzletekben, hogy úgy döntöttem, veszek én is egyet. És ha már megvolt a hal, kisvilla is kellett hozzá. Természetesen a barátnőmnek referáltam, rögtön megkért, ugyan neki is hozzak már ilyet. Már előre tudom, pár hét múlva felhív és megkérdezi hol vettem, mert a másik barátnője is szeretne!

Pár héttel ezelőtt Csili tojáslefejező eszközt mutatott be postjában és teremtett ezzel rögtön divatot. Éppenséggel meg lettem volna nélküle, és nem is kimondottan kerestem, de ha már szembejött velem, gondoltam miért ne. Szerencsére Csili az árát is megírta, így amikor a duplájáért árulták egy piacon, nem ugrottam rögtön fejest az első üzletbe. Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen, aki az utóbbi időben hasonlót beszerzett. Azelőtt simán kettévágtam a tojást egy késsel, de ma már ..... haladok a korral, és követem a divatot. És ahogy most a fotózáshoz készítettem elő az eszközöket, arra gondoltam, milyen kár lenne ezeket a helyes kis villákat csak olajbogyó-szúrkának használni. Hát nem?