Monday, 2 July 2007

Mediterrán padlizsános szendvics



Csili néhány nappal ezelőtt szendvicsekről posztolt, valamint a szendvics kitalálójáról John Montaguról. Közhírré teszem, én is kitaláltam valamit. Vagy inkább felfedeztem. A piros pesto sokoldalú hasznosíthatóságát. Legnagyobb értéke természetesen a 12 perces tészta elkészíthetőségében van, jó szolgálatot tesz egy paprikás krumpli feljavításában is, de a szendvicskészítésben rejlő érdemeit csak most fedeztem fel. Jobb később mint soha! Az ötletet végül is a paprikás krumpli adta, milyen jól lehet egy kis paradicsomos ízt cserkészni az azt nélkülözni nem nagyon tudó ételekbe. A múlt nyár nagy slágere volt nálam a mediterrán típusú padlizsános szendvics, amely alapanyagául az otthon szárított paradicsom szolgált. Természetesen ezt is én saját magam követtem el, Csili utasításait szigorúan betartva, csak a számításba csúszott némi hiba. Nem szólt a fáma a mértékekről, hogy tudniillik hány száz kiló paradicsomot kell megszárítani ahhoz, hogy az kitartson egy évig. Mert az enyém még egy hónapig sem tartott, hiába takarékoskodtam vele de nagyon. Így, most hogy a padlizsán is szezonjába fordul lassan, eljött a padlizsános kenyér ideje is, de most a szárított paradicsom helyett piros pestos változatban.

Hozzávalók:
1-2 szelet kenyér, vagy 2 ciabatta fejenként
annyi szelet padlizsán, ahány szelet kenyér vagy db ciabatta
szárított paradicsom, vagy piros pesto
olivaolaj
só, bors, fűszerek

A padlizsánszeleteket megsózzuk, pár percig állni hagyjuk, majd letöröljük. Újra sózzuk, borsozzuk. Fokhagymás-csilis (vagy amilyen van) olivaolajjal megkenjük, majd forró serpenyőben megsütjük. A kenyérszeleteket vagy ciabatta feleket szintén a serpenyőben pirítjuk, ha ragaszkodunk a kenyérpirítóhoz, abban is lehet. A megpirult szeleteket bekenjük a piros pestoval, majd rátesszük a sült padlizsánszeleteket. Én még ekkor is megborsozom, úgy jó ha jó fűszeres.

4 comments:

Maci said...

Tényleg, idén is szárítasz majd paradicsomot? Vagy már megvolt?

Albana said...

Mindenképpen fogok, legalább 1o kilót, mert a tavalyi 3 kilóból csak 3 kisüveg lett. Persze aranyárban lesz mire készen lesz, de megéri, mert sokkal de sokkal finomabb, mint bármely más konzerv. Én Csili félszárított változatát csináltam, de én ezt is felöntöttem olivaolajjal és sok borsot tekertem bele. Csak magában, egy szelet pirítósra is isteni!

Maci said...

Szerintem elég drága a készen kapható, és vettem már olyat is, ami belül penészes volt! Szuttyognék vele inkább itthon, de a vizes holland paradicsomot hiába is szárítanám. Majd talán nyár végén mikor olcsóbban lehet kapni az érett olasz paradicsomot. De azt hiszem a lukullusz fajta nem is jó erre, igaz-e?

pirikenagyi/albana said...

Mit lehet tudni? Az is paradicsom! Ki kell próbálni. Én is vettem már többfélét, de minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az enyém volt a legjobb. Vagy olyan volt mint a tapló olajban, vagy az ízével nem voltam kibékülve. Tavaly ősszel a római reptéren elvettek tőlem egy üveggel, lehet hogy az lett volna a nyerő?!