Friday 30 March 2007

Vigyázz, kész, főzz - húsvét


Sokat törtem a fejem, mit lehetne újítani a húsvéti repertoáron. Nekem a húsvét - sonka, tojás, krumplisaláta és valahogy sehogy nem akar összejönni a svédasztalos vendégvárás. Maradtam tehát a tradícionális "menünél", kicsit bővítve az eddigi valóban nem túl nagy választékot.




A füstölt főtt sonka mellé nem csak krumplisaláta, de egy húsz éve tervezgetett trikolor túrótorta, egy többszörösen kipróbált sajttekercs, valamint zöldfűszeres zsemlék is készültek, csak azt nem tudom, húsvétkor mi lesz. Nyilván ezt az összeállítást nem ismételhetem meg két hét múlva, megint törhetem a fejem. Lehet hogy megint bővülni fog a kínálat?

Krumplisaláta


Hozzávalók:

1 kg krumpli
1 nagy fej hagyma
2, 5 dl húsleves (lehet kockából)
1 dl olaj
4 evőkanál fehér borecet
só, bors

A krumplit hajában megfőzzük, meghámozzuk. A hagymát apró kockákra vágjuk és salátástálba sorjázzuk. Összekeverjük a folyékony adalékokat és azt is hozzáöntjük a hagymás krumplihoz. Jól behűtjük.
Tricolor túrótorta

Hozzávalók:
1 cs (12,5 dkg) bryndza
15 dkg tehéntúró
1o dkg vaj
1 fej apróra vágott hagyma
1 piros színű paprika
1-1 csokor kapor, snidling, vagy más tetszőleges zöldfűszer
só, pirospaprika


A túrókat és a vajat összekeverjük, hozzáadjuk a hagymát, sót és 3 felé osztjuk a krémet. Az elsőbe pirospaprikát teszünk és friss paprikakockákat, a másodikba a zöldfűszereket, a harmadik natúr marad. A három különböző színű túrót egymás után beleügyeskedjük egy konzervkarikába. Néhány órai hűtés után le tudjuk húzni a karikát, a kis tortát tetszőlegesen fel- és körbedíszítjük.


Zöldfűszeres zsemlék

35 dkg finomliszt
15 dkg graham liszt
5 dkg élesztő
1 dl tej + 1 mokkáskanál kr. cukor
1 dl joghurt
1 evőkanál méz
1 tojás + 1 a kenéshez
2 teáskanál só
8 dkg vaj
bors, tetszőleges zöldfűszerek

A liszteket összeszitáljuk, a vajjal eldolgozzuk, majd hozzáadjuk a joghurtot, mézet, sót és a cukros tejben felfuttatott élesztőt, tojást. Összegyúrjuk, 4o percig kelesztjük, majd hozzáadjuk a fűszereket, újra átgyúrjuk, és zsemléket formálunk belőle. Megkenjük a felvert tojással, és további 3o percig pihentetjük még, majd 2oo fokon 3o percig sütjük.


Sajttekercs
25 dgk trappista
2o dkg körözött
6-8 vékony szelet uborka
A sajtot langyos vízbe tesszük és gyengén felmelegítjük. Amikor már egészen puha, kivesszük a vízből és mint a tésztát, nyújtófával kinyújtjuk. Megkenjük a körözöttel, elosztjuk rajta az uborkaszeleteket és feltekerjük, mint a rétest. 2-3 órai hűtés után vékonyan szeletelhető.

Monday 19 March 2007

Forró csoki


Jó dolog egy forró csoki. Legyen jó sűrű, álljon meg benne a kanál, és ha ezek az elvárások nem teljesülnek, az nem forró csoki, hanem kakaó. Sajna ezt azonban előre nem lehet tudni, hacsak éppen nem az orrunk előtt csapolják. Ilyen forró csokoládé készítő edényt idáig csak Tiranában láttam, (hol lásson ilyet az ember) és mi tagadás, elég gyakran ellenőriztük a minőséget éppen ráérő valamelyik kolléganőmmel, mert férfiember ilyet ugye nem iszik. Pristinában viszont nem találtam se cukrászdát, se éttermet, ahol egyáltalán készítenének. Az közismert tény, hogy a Balkánon a legjobb cukrászok az albánok, lehet hogy itt még nem honosították meg ezt az édességet? De félre a politikával!


Pristina legjobb cukrászdájának a bejárata


Keresgélni kezdtem recepteket, ki is próbáltam jó párat, csilivel, konyakkal, rummal, különféle ízesítéseket, csokifix-szel vagy anélkül, előfordult olyan is, hogy csak mogyorós csoki volt otthon (ezt menet közben szépen leszűrtem!). Bár még nem nyitnék forró csokit áruló vendéglátó egységet, de egész jó úton haladok.


Hozzávalók:

4 dl tej
10 dkg fekete csoki
2 cs vaníliás cukor
1 rúd fahéj
5-8-1o szem szegfűszeg
1 cs Ciobar (csokifix, a Culinarisban biztos lehet kapni)
tejszínhab

A tejet feltesszük melegedni, beletördeljük a csokit, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a fahéjat és a szegfűszeget. Ha valaki bírja az édeset és a csípőset együtt, tehet bele egy kis csilipaprikát is. Felfőzzük, majd két perc gyenge forralás után levesszük a tűzről és 1o percig hagyjuk állni. Ezután visszatesszük a tűzre, és újra felforraljuk, kiszűrjük belőle a fűszereket és csészékbe szedjük. Tejszínhabot nyomunk a tetejére, lehet még cifrázni kis reszelt csokival, vagy kakaóporral.

Sunday 18 March 2007


Tejszínes vadgomba-krémleves


Csodás dolgot fedeztem fel a minap a SPAR mélyhűtőpult-
jában, erdei gombakeveréket. Nem csalás nem ámítás, van ebben vargánya, rókagomba, galambgomba – ezeket legalábbis felismertem – és még legalább két másikféle is, amikről fogalmam sincs. Az ára kicsit húzósnak tűnhet elsőre, de ha belegondolunk, hogy 99o Ft-ért legfeljebb 2 kg mezei, vagyis sampinyon gombát vehetnénk, az ízek közötti különbséget pedig nemhogy zongorázni nem lehet… pénzben kifejezni meg végképp nem. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen mennyiségű vadgombát legalább négyszer, négyféleképpen készíthetünk el, és négyszer remekművet alkothatunk. Megcsinálhatjuk például ezt a finom tejszínes gombalevest, bármilyen tésztára tehetjük mártásként, töltelék anyagként húsokba rakhatjuk, vagyis minden eddigi gombaételt újravarázsolhatunk. A vadgombáknak sokkal intenzívebb az ízük, így a mennyiséggel sokkal takarékosabban kell bánni. Levesem mindössze 15 dkg gombából készült, és tapasztalataim szerint ezt az ízhatást 1 kg másik gombából sem tudnám elérni.




Hozzávalók:
15 dkg erdei gomba 1 fej hagyma
1 kanál vaj
2 dl tejszín
só, bors
pirított kifliszeletkék
snidling vagy petrezselyem

Az apróra vágott hagymát vajon megdinszteljük, hozzáadjuk a szeletekre vágott gombát, együtt pirítjuk még, majd felöntjük kb 1 és ½ l vízzel. Sózzuk, borsozzuk. 1o-12 percig főzzük. Szűrőkanállal kiszedjük a gombaszeleteket, és kevés vízzel vagy a tejszínnel botmixer segítségével simára turmixoljuk. Visszatesszük az edénybe, hozzáadjuk a tejszínt, összeforraljuk. A tányérban újraborsozzuk, megszórjuk snidlinggel vagy petrezselyemmel és néhány pirított kifliszeletkével díszítjük.

Thursday 15 March 2007

Szabolcsi töltött káposzta




Mindenki másképp csinálja, de mindenki úgy szereti, ahogy az édesanyjától, nagymamájától, netán az anyósától tanulta. Jómagam nem tartozom a bigott töltöttkáposzta-imádók közé, de ha az anyukámhoz megyek, mégis gyakran ezt rendelem, mert én nem tudok olyan finomat főzni. Százszor csináltuk már együtt, mutatott meg minden fogást, mégsem lett soha olyan, mint az övé. Lehet hogy a kezében van valami, vagy a kisugárzása, netán a szíve az a hozzávaló, amit én nem tudok beletenni. A mostani receptben szereplőt is végigasszisztáltam, minden mozzanatát az agyamba véstem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nekem az övé marad a legeslegleg.

Hozzávalók kb. 50 töltelékhez

30 dkg marhahús
70 dkg sertéshús, ez az arány tetszőlegesen változtatható, éppen mi van otthon
2 bögre rizs (1 bögre 2 dl)
2 nagy fej hagyma
25 dkg szalonna
2 evőkanál 15%-os ecet (a húshoz! nem tévedés!)
2+ 1 doboz paradicsompüré
½ kg füstölt oldalas, köröm vagy csülök - ahogy tetszik
2 fej édes káposzta
1 kg savanyú káposzta (a mamám maga savanyítja)
só, bors, 1 evőkanál pirospaprika
1 kanál liszt a rántáshoz

Először kivágjuk a káposzták torzsáját, a fejeket feltesszük főni, a megfőtt leveleket folyamatosam szedjük ki a vízből. Ha készen vagyunk a főzéssel, a levet ne öntsük ki!

A húst ledaráljuk. (Soha ne vegyünk darált húst, mert az nincs megmosva, és ki tudja hányan fogdosták össze!) A hagymát apró kockákra vágjuk és megdinszteljük napraforgó olajban. Hozzáadjuk a húshoz. A szalonnát is felkockázzzuk, kisütjük, sorsa ugyanaz, mint a hagymáé. Jöhet a megmosott rizs, só, bors, pirospaprika, 2 kis doboz paradicsompüré, az ecet. Jól összekeverjük, többször kóstoljuk.

A megfőtt káposztalevelekről levágjuk a kemény ereket, a nagy leveleket elfelezzük. Egészen kicsi töltelékeket csináljunk, egy töltelék két falat.

A fazék aljára terítjük a savanyú káposzta felét, arra a füstölt oldalas darabokat, és rétegezve a káposztatöltelékeket és a maradék savanyút. Felöntjük a káposzta főzőlevével, és kb. 1 ½ óráig mérsékelt lángon főzzük. Ügyesen leöntjük róla a levet.

Nagyon vékony rántást készítünk, kicsit sötétebbet a zsemleszínnél. Felöntjük a főzőlével és belekeverjük a harmadik doboz paradicsompürét és jól kiforraljuk. Csak ezután öntjük vissza a káposztára, pár pillanatig összerotyogtatjuk. Ha meg tudjuk állni, hogy ne essünk neki azonnal, tegyük meleg helyre és hagyjuk 1 napig a dunsztban, hadd érjen jól össze. Másnap tejföllel gazdagon locsoljuk meg és élvezkedjünk!

Tuesday 13 March 2007

Vasárnapi bolhapiac

Szenvedélyes bolhapiacjáró barátnőm van. Az ő érdeklődési területe a csipke, tonnaszám hordja haza, majd ajándékozza tovább a szebbnél szebb csipkéket, legyen az asztalnemű, függönynek-való vagy csipkehímzésű hálóing. Nem egy csodálatos darabot kunyeráltam már el tőle, hogy otthonomban viríthassak vele. Jó szeme van hozzá. Vasárnap délelőtt igazán bolhapiaci idő volt, nem is kéretettem magam sokáig, elindultunk a Pecsához, megfogadva hogy semmit nem veszünk csak körülnézünk. Persze azért titokban volt nálunk egy kis dugipénz, hátha mégis valami olyasmire bukkannánk, amit nem lehet kihagyni, de ez mindkettőnk számára csak az első alku után derült ki. Az egy „gombostűt sem lehet leejteni” effektus közepette vágtuk magunkat többször át a tömegen, hogy hozzáférjünk a standokhoz, Ákoshoz, Évához, Katihoz, akiket a barátnőm névről ismer, és akik úgymond baráti „csak neked” árat mondanak, a kiszemelt árura.


a kínálat

Engem természeseten csakis a konyhai antikok érdekeltek, szép tányérokat, sótartót, teaszűrőt, üvegeket kerestem. A háromdecis szódásüvegről 2o ezer forintért letettem, és 12 ezret sem adtam érte a konkurrenciánál, pedig biztos jól mutatott volna valamelyik receptem hátterében. Amikor viszont megláttam azt a számomra is elérhető csodálatos darabot, amit a jóisten is nekem teremtett, még a bolhapiac-turizmus keretében hazánkba látogató holland házaspárral is licitre keltünk, és győztünk!!!!

.... és a zsákmány

Saturday 10 March 2007

Rovancs, szanálás - a hűtőszekrényben

Néha rendet kell rakni a hűtőben, ha már nagyon felhalmozódtak a téliszalámis és gyulai kolbászos zacskók. Aki külföldön él az mindig nagyon el van eresztve ezekkel a hazaiakkal, mert minden kiérkező vendég gondoskodik róla, nehogy elfelejtsük az otthoni ízeket. Mellette persze trappista sajt is akad bőven, a fehérrépának már nincs hely a mélyhűtőben, és van itt egy kis rejtett zugban egy már éppen az utolsó lejárati napon lévő „koktélrák-olajban” csomag is. Hurrá! Ezt akkor gyorsan meg kell csinálnom, mert éjfélkor már üt az óra…. Bár éppen nem készültem többfogásos vacsorára, de éppenséggel egypohárételnek is nagyszerű friss baget mellé.


Ráksaláta
ananásszal és kukoricával





Hozzávalók:

1 cs koktélrák
3-4 karika konzervananász
2 kanál konzerv kukorica
majonéz+ joghurt (só, citrom, porcukor + 1 kanál ananászlé)

Elkészítjük a tartármártást, kicsit pikánsabbra, mert az ananász és a kukorica is elég édes, összekeverjük a centis darabokra vágott ananásszal és a kukoricával, végül hozzáadjuk a lecsöpögtetett rákokat. Poharakba szedjük, a pohár szélére díszítésként félbevágott ananászkarikát és rákot tűzünk. Ha nagyon szépet akarunk pl. a vendégeknek előételként, a pohár peremét előtte belemárthatjuk nagyon apróra vágott petrezselyemzöldbe. Sajna az én hűtőmben éppen nem volt. Tetejére pár szem kukoricát ügyeskedünk.

Tuesday 6 March 2007

Vendégségben - otthon



Kéthavonta muszáj hazamenni hogy láthassam a gyerekeimet. Ilyenkor megrendelésre főzök, rántott csirke az egyiknek, paprikás csirke a másiknak. Lecsó mindkettőnek, friss libatepertő, máglyarakás és még sorolhatnám. Aztán fogom a kis kosaram, bepakolok, teszek még a kosárba ezt-azt – ahogy az én anyukám is csinálta harminc évvel ezelőtt, és megyek hozzájuk vendégségbe. És a kaját is én viszem Legutóbbi otthonlétemkor nem volt már kedvem a máglyarakáshoz, mert semmi hozzávaló nem volt a kamrában. Viszont volt a tarsolyomban egy már többszörösen kipróbált almatorta recept, amit szerettem volna megkóstoltatni.

Almatorta

Hozzávalók:

a tésztához:
7dkg porcukor
14dkg vaj
20dkg liszt
1 tojás
1 cs vaníliás cukor
1 egy csipet sütőpor

a töltelékhez:
3 db nagy lehetőleg savanykás alma
10dkg cukor
3 tojás
2 dl tejszín
1 narancs reszelt héja
1 cs vaníliás cukor

A tésztagyúrással kezdjük, hogy amíg almát hámozunk, negyedelünk, bevagdosunk, a tészta kicsit pihenhessen. Az elnegyedelt almadarabokat a hosszabbik oldalukon bevagdossuk, ez szép mintázatot ad majd. Begyújtjuk a sütöt, 180 fokra melegítjük. Most jön a töltelék. A tojásokat összekeverjük a cukrokkal, a tejszínnel és utoljára reszeljük bele a narancshéjat. A kinyújtott tésztát belefektetjük a tortaformába, úgy hogy pereme is maradjon és elrendezzük benne az almákat. Ráöntjük a tetejére a keveréket és betesszük a sütőbe. A sütés ideje mindenkinél más lesz, nekem majdnem háromnegyed óra volt. Jó ha kéznél van alufólia, mert 20 perc múlva a teteje már kezdett khm…. nagyon sülni, az alja meg még teljesen nyers volt.

NAGY SIKER VOLT!!!

Monday 5 March 2007

Kördések
Kicsi Vú oldalán találtam egy nagyszerű Kördéssort! Köszönet érte! Ennél jobb alkalmat nem is találhattam volna sem a bemutatkozásra, sem az ismerkedésre.

A kérdések:
1. Hány szakácskönyved van?
2. Melyik a 3 legkedvesebb?
3. Melyikek várnak beszerzésre?
4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
5. Kedvenc fűszereid?
6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?

1. A férjem szerint tízszer több mint kellene. Pontos számot nem tudnék mondani, de 3 polcnyi, 1oo tuti megvan. Amikor már biztos voltam benne, hogy blogot fogok írni, lefényképeztem. Igaz van ott egy-két kertészeti szakkönyv is, de nagyon jól megférnek egymás mellett. Jelenlegi lakhelyemen is van még kb. 15-2o, de ebbe beleszámoltam a Toszkánás könyveket is (Frances Mayes), és a Norbi-titkokat is. Gyakran elgondolkodtam már, normális dolog-e szakácskönyvet csak úgy szórakozásból olvasni, de úgy tűnik nem vagyok egyedül. Szenvedély az szenvedély!!


2. Nagyon szeretem a Tatin utcai könyveket, igaz azok nem kimondottan szakácskönyvek, de remek receptek vannak benne és nagyon szórakoztatóak. Most éppen a Francia konyhá-t és a Francia Piac-ot kedvelem Joanne Harristól, de Jamie is a favoritok közé tartozik, minden könyve megvan, Stahl Judit legutóbb megjelent könyvét is gyakran forgatom. Jaj! Nigella! Ki ne maradjon!

3. A Csili blogján ismertetett orosz szakács-könyvet

4. Mindig vágyom valamilyen konyhai kütyüre, pl. a mérőcup készletre, de engem valahogy mindig elkerül. Legutóbbi szerzeményem egy gyönyörű kis üveg szószos kiöntő, olyan szép formájú, hogy majdnem kettőt vettem belőle. (A férjem úgy gondolta, bőven elég egy is!)

5. Zeller minden formában, fokhagyma rengeteg és petrezselyemnek mindig hegyekben kell állni.

6. Van néhány fix beépített helyünk! Az egyikben mindig birkát eszem, a másikban házi sült kolbászt, a harmadikban pedig tintahalat.

Az új szerzemény

Sunday 4 March 2007

És még egy titkos töltelék - a Porketta


Titkos töltelékesnek a lehető legjobban megfelelő "versenymű", mert pontos receptje nincs, vagyis ahány régió, annyi különböző töltelék.
Olaszországi gasztronómiai élményeimet még sohasem koronázta meg Porketta. Vagy éppen nem olyan helyen jártunk, vagy éppen olyan helyen jártunk csak az étterembe nem fértünk be.... nem hagyott nyugodni. Minden olasz konyhával foglalkozó könyv, vagy film a porkettát az olasz konyha egyik legalapvetőbb ételének tartja. Mit is jelent ez a porketta? Malachúst - egyben a bőrével, vastagon fűszerezve friss fűszernövényekkel, felcsavarva és spárgával gondosan összekötve – kemencében hosszú órákon át sütve. Ezeket az előírásokat a saját konyhámban biztos nem tudnám követni, ráadásul a malachús inkább a szilveszteri szezonban természetes, a mennyiségi kérdésről már nem is beszélve. Mindezek persze nem vették el egyáltalán a kedvemet, hogy a magam módján készítsek porkettát. Pontos receptért természetesen az internethez fordultam, és nem találtam két egyforma fűszerezést. Ahány ház, annyi szokás, mondanám én is, és mivel adott a helyzet, hárman leszünk este vacsorára, három különböző fűszerezést próbálok ki. Az alap fűszerkeverék friss petrezselyem, kapor, bazsalikom és rozmaring, (a friss rozmaringgal csínján kell bánni, mert nagyon el tudja rontani az ételt), ezentúl az egyikben tört köménymag, a másikban zsálya, a harmadikban oregano. A malacbőrt bacon helyettesíti, a malachúst tarja, a spárgát a különbőző számú fogpiszkálók, a megkülönböztetést is mindjárt magába foglalva. Tehát…

3 szép nagy szelet , jól kiklopfolt sertéstarja
9 szelet bacon
friss petrezselyem, kapor, bazsalikom, rozmaring
tört kömény, szárított zsálya és oregano só, bors, fokhagyma
Először a bacon szeleteket terítjük ki, arra kerül a hús, és a belső felét sózzuk, borsozzuk, megszórjuk az apróra vágott fokhagymával. Az összevágott friss zöldeket háromfelé osztva ráterítjük a húsra. Ezután jön az első húsra a tört köménymag, a másodikra a szárított zsálya, a harmadikra a szárított oregano. Ezután szépen feltekerjük a húsokat mint a rétest, és fóliába csavarva betesszük a sütőbe. Ne felejtsük el megjelölni a csomagokat, hogy utána pontosan tudjuk, melyik ízlett a legjobban. A fóliát azért tartottam szükségesnek, hogy az ízek külön-külön megmaradjanak, ne mosódjanak össze. Kb. 1 óráig sütjük, majd a fóliát levéve rápirítunk kicsit, hogy szép piros legyen. Ennyi az egész. A receptek vagy beszámolók még azt is írják, hogy gyakran eszik a porketta-szeleteket ciabattában, de úgy gondolom megteszi a finom friss kenyér, vagy bármilyen sültekhez illő köret, saláta.
Lénárd Sándor Római konyha című könyvének első írását érdemes elolvasni, biztos mindenki rögtön fog összefüggést találni az írás és a receptem között.
A parasztasszony a kastélyban. A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának. - Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána! A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiált: - No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát! - De édes uram - így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk! - Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével! - Jó, de vajunk sincs a krémhez! - Akkor csináld zsírral! - Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!... - Megteszi. Csináld hát rozsliszttel! - No és a tojás? Tizenkét tojás! - A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő! A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár... aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: - Látod! - És lassan hozzáteszi még: - Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!
Amit tudni érdemes a lazacpisztrángról



Albániai éveink alatt, oda- és hazautazásaink alkalmával – már ha gépkocsival tettük meg az utat – mindig útba ejtettük az Ohridi-tavat. Ebben a tóban tenyészik ugyanis a lazacpisztráng, amiből jelentős mennyiséget vittünk ajándékba rokonoknak és barátoknak, vagy megrendelésre a kollégáknak. Ez a hal a lazacfélék csoportjába tartozik, vörös húsa azonban sokkal finomabb, lágyabb mint az általunk ismert lazacé. Érdekessége, hogy életkorától és szaporítószerveinek fejlettségétől függően változtatja a színét, jelentősen megzavarva ezzel mindenkit. Egy biztos! A receptben szereplő példány az Ohridi tóból származik, és teljesen mindegy, hogy kölyök- vagy élemedett korú, az íze a lényeg!

Mángold? - Spárga helyett?







Azt azért nem mondhatjuk, hogy Magyarországon nagyon elterjedt a mángold - bár a barátnőm a Hunyadi-piacon szokott látni -, leginkább az egészséges életmóddal foglalkozó orgánumokban szoktunk vele találkozni. A Balkánon, Görögországban és Olaszországban viszont elképzelhetetlen a halétel mángold nélkül. Nemcsak párolva magában, hanem főtt krumpli mellé, főtt krumplival keverve, vagy a teljesen összetört krumplihoz adva kínálják. Én ugyan még nem próbáltam, de a szárát is meg szokták párolni (Két duci hölgy), de hogy spárga helyett mángolddal újítsunk – ezt a jó tanácsot azt hiszem kihagyom.
Vigyázz, kész, főzz! II. forduló
Mángolddal töltött lazacpisztráng
- mángolddal

A titkos töltelékek kitalálásában éppen kapóra jött egy kis kirándulás az Ohridi tóhoz, ahol a helyi piacon mángoldhegyek is kínálták magukat - többek között.


2 szép nagy lazacpisztráng
1 kg mángold
só, bors, fokhagyma

Először a mángoldot készítjük el. Leszárazzuk, megmossuk, 8-1o levelet félreteszünk. A többit vajon vagy oliván - jó sok fokhagymával - megpároljuk. A hal bőrét lenyúzzuk, gerincét kiemeljük így formás filéket kapva. Jól befűszerezzük, ami jelen esetben csak só, bors, fokhagyma. A halszeletekre fektetjük a félretett mángoldleveleket, majd feltekerjük és fogpiszkálóval megtűzzük. Forró vajban forgatva pirosra sütjük. A párolt mángolddal tálaljuk, én szeretem hozzá a főtt krumplit is.