Forró csoki

Jó dolog egy forró csoki. Legyen jó sűrű, álljon meg benne a kanál, és ha ezek az elvárások nem teljesülnek, az nem forró csoki, hanem kakaó. Sajna ezt azonban előre nem lehet tudni, hacsak éppen nem az orrunk előtt csapolják. Ilyen forró csokoládé készítő edényt idáig csak Tiranában láttam, (hol lásson ilyet az ember) és mi tagadás, elég gyakran ellenőriztük a minőséget éppen ráérő valamelyik kolléganőmmel, mert férfiember ilyet ugye nem iszik. Pristinában viszont nem találtam se cukrászdát, se éttermet, ahol egyáltalán készítenének. Az közismert tény, hogy a Balkánon a legjobb cukrászok az albánok, lehet hogy itt még nem honosították meg ezt az édességet? De félre a politikával!

Pristina legjobb cukrászdájának a bejárata

Keresgélni kezdtem recepteket, ki is próbáltam jó párat, csilivel, konyakkal, rummal, különféle ízesítéseket, csokifix-szel vagy anélkül, előfordult olyan is, hogy csak mogyorós csoki volt otthon (ezt menet közben szépen leszűrtem!). Bár még nem nyitnék forró csokit áruló vendéglátó egységet, de egész jó úton haladok.

Hozzávalók:

4 dl tej
10 dkg fekete csoki
2 cs vaníliás cukor
1 rúd fahéj
5-8-1o szem szegfűszeg
1 cs Ciobar (csokifix, a Culinarisban biztos lehet kapni)
tejszínhab

A tejet feltesszük melegedni, beletördeljük a csokit, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a fahéjat és a szegfűszeget. Ha valaki bírja az édeset és a csípőset együtt, tehet bele egy kis csilipaprikát is. Felfőzzük, majd két perc gyenge forralás után levesszük a tűzről és 1o percig hagyjuk állni. Ezután visszatesszük a tűzre, és újra felforraljuk, kiszűrjük belőle a fűszereket és csészékbe szedjük. Tejszínhabot nyomunk a tetejére, lehet még cifrázni kis reszelt csokival, vagy kakaóporral.