Wednesday, 11 April 2007

A kakukkfű




Apropóul az a cserép kakukkfű szolgál, amelyet tavaly nyár végén szereztem be, és fogadalmam ellenére magára hagytam a kertben. Egy-két cserép friss bazsalikomot már sikerült ideig-óráig életben tartanom, sőt még a friss hajtásokig, új levelekig is eljutottam, de általában mindig az enyészeté lett bármelyik fűszernövény, újat venni meg mégiscsak sokkal könnyebb. Kakukkfüvem azonban dacolva időjárással, esővel, hóval, nem adta meg magát, és minden mellőzetés mellett is nem csak hogy életben maradt, de virít, illatol.


A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) az egyik legősibb növény. A latin Thymus szó valószínűleg a balzsamozó növényt jelentő óegyiptomi tham vagy thm szóból ered. Erõs illata és kitûnõ fertõtlenítõ hatása miatt az egyiptomiak ugyanis balzsamozásra használták olaját. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte, háborúba készülõ férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. A gyógyfüvek ismerõi évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint az emésztés serkentésére. Elterjedt fertõzések elleni gyógyszer, gyakorlatilag széles körben használt antibiotikum volt. Járványok idején ezért a lehetõ legtöbbet fogyasztották belõle, de testbedörzsölésre és füstölésre is használták. A világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel újra. Népszerû fertõtlenítõszer volt egészen az elsõ világháborúig, ami alapvetõ "kakukkfûválságot" okozott. A világ kakukkfû olajának a zömét ugyanis Németországban állították elõ, így amikor Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a harctéri fertõtlenítõszer rendkívüli hiányával is szembe kellett néznie.


Dicsőséges múltjában fűszernövényként nemigen írtak róla, ma viszont a mediterrán konyha egyik kedvelt, a francia konyha klasszikus fűszere, de az olaszok pizzái is elképzelhetetlenek nélküle, az oregano, a rozmaring és a bazsalikom mellett.


Nehezebb levesek és fõzelékfélék, pl. bab, borsó, lencse, káposzta, karalábé, valamint zsíros ételek emésztést segítõ fûszere, mindenfajta húshoz, halhoz, kagylóhoz, valamint pástétomokhoz, mártásokhoz, szószokhoz is szívesen használják. Ennek ellenére nagyon meglepett, hogy a Fűszerenciklopédia mindössze két esetben, a „Régimódi philadelphiai fűszerpor” és a „Cajun fűszerkeverék” egyik alkotóelemeként említi. Kutakodásom során végigolvastam jó néhány receptet, a legérdekesebb számomra a kakukkfüves zsír volt, amit feltehetőleg Heurigerekben kennek a kenyérre, hogy jobban csússzon a bor.


Néhány recept a sok közül:

2 comments:

Mademoiselle said...

Ez roppant kimerítő leírás a kakukkfűről:-) nagyon érdekes, nem is tudtam róla ezeket :-) Ésazokareceptek!!! csorog a nyálam :-)

Gyöngyi said...

Az én erkélyemen is ott virít. Tleg strapabíró! Alig várom,h kipróbáljam vmelyik receptedet!!!