Sunday, 8 April 2007

Vodkás penne




Hozzájutottam egy szép nagy üveg, majdhogynem ipari mennyiségű szárított bazsalikomhoz, és azon törtem a fejem, mit is fogok csinálni ezzel a tengernyi mennyiséggel? Számba vettem összes bazsalikommal készülő receptemet, és eszembe is jutott jó huszonöt évvel ezelőtti favoritom, a vodkás penne. Az akkori szomszédasszony/barátnőmet Rómába szólította oltári esküje – miszerint jóban-rosszban kitart férje mellett. Ez hála az égnek nekem is nagy hasznomra vált, mert minden hazajövetelekor megajándékozott egy olasz szakácskönyvvel és szabadsága alatt kipróbált olasz ételekkel bombázott. Ezek egyike a vodkás penne volt. Természetesen rögtön magamévá tettem a receptet és mindenki nagyra értékelte újkeletű tudományomat. Akkor még nem volt ez a gasztronómiai őrület, Horváth Ilona könyvén kívül a Nemzetek konyhája volt a nemzetközi szakácskönyv, amiben jó ha volt 5o étel, mármint uszkve, hogy maradjunk az olasznál. Az olasz éttermet a rendszerváltásig a Napoletana jelentette lenn a Dunaparton, a Duna Intercontinental mögött, ahova rendes lány be sem tette a lábát, mert rögtön lecsaptak rá a Magyarországról feleséget vinni szándékozó olasz pasik. Most, ahogy így visszagondolok ez persze pont fordítva volt, de nem érdekes. De mi is az a penne? Most már mindenki tudja, de akkor csak így volt definiálható: olyan mint a makaróni, csak kis 4 cm-es darabokra vágva, aminek le van csapva a vége. Nekem a kicsire tördelt csőtésztából is nagyon ízlett, a fontos a lukakba is befolyó sugo volt. Olyan sokszor főztem, hogy meg is untuk, és jól el is felejtettem. Előszedtem tehát a régi-régi receptet, már csak a tésztát kellett hozzá beszereznem. Nagyon jó a hozzá a Barilla, de a Kaiser’s-ben kapható Arnold-féle tollhegy tészta még annál is finomabb.

Hozzávalók:

5o dkg penne vagy bármilyen más, üreges tészta
2o dkg császárszalonna a lehető legapróbbra vágva
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál szárított bazsalikom
1 kis doboz paradicsompüré + 1 pohár tejszín
és végül de nem utolsósorban 1 kupica vodka

tetejére parmezán vagy más reszelt sajt

Kevés olivaolajon megfonnyasztjuk a hagymát és a fokhagymát. Felöntjük egy kis vízzel, hogy a bazsalikomnak is legyen miben párolódnia, majd hozzáadjuk a lehető legapróbbra vágott császárszalonnát. Pillanatok alatt megsütjük, és jöhet a paradicsompüré, majd a tejszín. Amikor minden összeforrt – néhány másodperc – belelöttyintjük a vodkát. Ekkor kezdünk hozzá a penne kifőzéséhez, hogy rögtön hozzákeverhessük a forró mártást. Az olaszok nem öblítik le a tésztát, rögtön tálalunk és természetesen a parmesan sem maradhat el.



Valahol az interneten olvastam egy orosz pelmenyi-receptet, ami úgy volt leírva, hogy minden harmadik művelet után „húzol egyet a vodkából” utasítás volt. Sajna eltűnt ez az írás, ha valaki találkozik vele valahol, küldje el nekem. A vodkás pennénél nagyon fontos, hogy ne akarjuk jobbá tenni az ételt a bazsalikom vagy a vodka mennyiségének emelésével, mert inkább ront rajta. Inkább húzzuk meg az üveget, de a mártásba elég a 3-4 cent is.

3 comments:

Mademoiselle said...

Húúú ez finomnak tűnik :-) A kupica az mennyi mondjuk deciben vagy ml-ben számolva? Kb féldeci? vagy negyed? mert nem vagyok egy nagy alkesz, és kupicám sincs, viszont van mérőedényem :-)

Albana said...

A kupica kb 3-4 cl-t jelent, legfeljebb fél decit. Ha megcsinálod, inkább két részletben add hozzá, és meglátod hogyan alakul az íze. Egyszer én is jól mgküldtem az üveget, szinte élvezhetetlen volt. Jártam így a bazsalikommal is.

kicsivú said...

Tetszik az új színvilág, vidám, de elegáns lett tőle a blog!