Thursday, 17 May 2007

Fokhagymás-petrezselymes vajban sült csiga


Családom minden tagja nagyon kedveli a csigát. Azt nem mondanám hogy hetente szoktam sütni, de azt sem, hogy kivárom San Giovanni napját, amely mint Lénárd Sándor „Római konyha” c. művében olvashatjuk, nem múlhat el csiga, azaz Lumache nélkül. Mindenesetre mindig van otthon a rezervában néhány doboz. A legegyszerűbb előétel, bármilyen menü elejére megfelel, elkészítéséhez pedig mindössze a csiga, vaj, fokhagyma, petrezselyem és néhány eszköz szükséges.

Mielőtt csiga-népszerűsítő postom írásába belefogtam, úgy gondoltam, illene tájékozódnom, mi is a helyzet csiga ügyben. Körülnéztem a budapesti éttermek választékában és gasztroblogok között kutakodtam, de nem jártam sok sikerrel. Találtam viszont egy környezetvédelmi rendeletet, ami felettébb érdekes adatokkal szolgált.

Magyarországon az éticsiga begyűjtése és hasznosítása mindössze két és fél hónapig megengedett, április 1. és június 15. között, az év további részében védett állat. A Magyarországon összesen begyűjthető csiga mennyisége évi 2000 tonnában limitált. Könnyű fejszámolást végezve arra az eredményre jutottam, hogy ez a 2000 tonna minimálisan 20 millió csigát jelent, ehhez képest enyhén szólva is furcsa, hogy csak elvétve találkozunk vele. Persze a franciák tudják mitől döglik a légy – a csigák negyede ott landol, igaz ott a fogyasztása meglehetősen régi hagyományokkal bír.

Az is igaz, hogy legfeljebb 10-féle elkészítési módot sikerült fellelnem, de szerintem akár egy recept is éppen elég (és ez pont az a recept), hogy néha feldobjunk vele egy vacsorát. Ha ráadásul otthon vállalkozunk az elkészítésére, még afelől is megnyugodhatunk, hogy egy éttermi csiga-adag (ami 6, de legfeljebb 12 darab) borsos áráért otthon akár hatan is bőven ehetünk.

Csak egyszer kell beruházni, akkor sem sokat. Itt most csak két lehetőséget említenék. Az egyszerűbb megoldás, ha kerámia vagy mázas csigasütőt veszünk. Ehhez nem kell a csigaház, csak egyszerűen belerakosgatjuk a mélyedésekbe a konzerv csigát és rákenjük a fűszervajat.



A másik kicsit macerás, de annál izgalmasabb. Kaisers-ben vagy Sparban vegyünk csigát saját házában, kis alumíniumtálcán lefagyasztva, de sütés után ne dobjuk ki a házakat, hanem mossuk ki és tegyük el. Legközelebb már csak a csigakonzervet kell megvenni a Culinárisban vagy az Ázsia házban. Egy kellemes küllemű, nem magas peremű jénai tálba kb. 2 cm sót öntünk, (ehhez nem kell tengeri só) és a megtöltött házakat szépen bele lehet ültetgetni. A só igen jó hővezető, ezt tudja mindenki, akinek már fájt a füle.



Felmerül a kérdés, muszáj-e konzerv csigát használni. Hát?! Ha kerti vadászatunk megfelelő mennyiségű csigát eredményezne is, akkor sem ajánlatos. Szakértő kezek kellenek hozzá, sok idő, és ha még elolvassuk itt a csigakészítés titkait, beláthatjuk, jobb ha ezt másra bízzuk. Arról már nem is beszélve, hogy törvénytisztelő emberek vagyunk.

Hozzávalók 4-6 személyre

1 vagy 2 doboz csiga, a sütő méretétől vagy a házak számától függően
1o dkg vaj
10 fokhagymagerezd
1 csokor petrezselyem
2-3 dkg sajt (a férjem körömnyi darabkákat tesz a csigára, de ez el is maradhat)

A fokhagymát összetörjük, a petrezselymet felaprítjuk és mindkettőt összekeverjük a vajjal. A csigákat a mélyedésbe vagy a házakba töltjük, majd beborítjuk a fűszeres vajjal. Forró sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg a vaj gyöngyözik, sőt kicsit megbarnul. Nagyon jó hozzá a friss baget, de pirított toast-kenyérrel is isteni!

11 comments:

Anonymous said...

Már én is többszőr megpróbáltam csigát fogni, hogy megsüssem, de mindíg elillant előlem. Talán, ha egyszer gyorsabb leszek és elkapok egyet-kettőt kipróbálom az egyik receptet, de az is lehet, hogy lesétálok valamelyik bevásárló központba és veszek egy doboz csigakonzervet. Kipróbálom a "sóban csiga" variációt. Tuti, hogy be fog jönni, főleg egy kis fínom száraz vörös borral!

maci said...

Ez a csigasütö edényke nagyon tetszik! Szoktad máshoz is használni?
A csigaházas megoldás viszont legalább annyira mutatós.

albana said...

Eddig még nem jutott eszembe másra használni, de ha van jó ötleted, szívesen fogadom.

Mademoiselle said...

A férjem eddig minden étteremben evett itt csigát, de én még nem birtam egyet sem a számba gyömöszkölni. Szal szerinted meg merjem próbálni?

Nem csodálom, hogy a magyar csigák nagy része Franciaországban landol, itt ugyanis alig-alig látni eső után levegőző csiguszokat, de nem tudom, hogy azért-e mert már kihaltak, vagy azért, mert a velük született túlélési ösztönük így diktálja :-) De tényleg nem jönnek elő, ez nem vicc. Amikor tavaly egy francia orvoscsoport látogatóba ment Mo.-ra, és egy zápor után megjelentek a csiguszok, olyan mohón fixírozták őket a dokik, mintha soha nem láttak volna még élő csigát :-)))

Rossamela said...

Számomra a csigafogó és csigavilla a minden igényt kielégítő, komplett étkészletet fejezi ki. Amilyen nekem sosem lesz.
Egyáltalán, hol lehet ilyet kapni Magyarországon?

Anonymous said...

Latom, idokozben feltettel egy hangulatos kezdokepet egy gyönyörű kertről... Nagyon tetszik!
J.

albana/pirikenagyi said...

A csigaszeretet húsz éve kezdődött. Az első beszerzés akkor történt 2 sütő erejéig. A többi, fogók és villák hosszú gyűjtőmunka eredménye - nem egy készlet! Ha láttam valahol, megvettem, ráadául elérhető árakon. Miért ne lehetne neked is?

pirikenagyi/albana said...

Mademoiselle! Szerintem nem az ízétől félsz! De ha a tengeri dolgokkal szemben nincs averziód, le tudod ezt is gyűrni. Állagát és ízét tekintve a csirkezúzára hajaz, gondolom azzal nincs bajod. Próba szerencse! Mit veszíthetsz?

chili&vanilia said...

Hát ez szuper, erről lemaradtam, mindjárt be is linkelem. Lehet, megpróbálom majd ezt a konzerves változatot. Persze annak is megvolt a varázsa, hogy helyben készült minden, szerencsétlen csiga is, de lehet, a dobozos barátságosabb:)

Anonymous said...

A helyben készült is biztos OK, de mi van az éheztetéssel. Valahol azt olvastam, hogy napokig éheztetni kell a csigát, mielőtt beugrik kétségbeesésében a sütőbe.
Z

nagypapi said...

Lénárd úgy írja, hogy szőlőleveleken és nedves kenyérbélen tartják pár napig.
A franciáknál kétfajta mértékben kerül asztalra, fél- vagy egytucat.