Wednesday, 13 June 2007

Megehetem? Lefényképezted már?
– avagy férjem és a blogírás




Rossamela, aki nemcsak jól főz, nagyon jól is ír, a blogírás-olvasás élvezeteiről, hasznosságáról ír postjában „Mások konyhája” címmel. Sorain elmélkedve felmerült bennem a kérdés, amiről direktben nemigen esik szó, hogyan tolerálja családunk a blogírást. Szemezgetve postok között helyes kis utalások vannak arra vonatkozólag, otthon hogy viszonyulnak állandó új elfoglaltságunkhoz, pozitív vagy negatív-e a hozzáállás. Biztos nem teljesen egyértelmű, hiszen gyakrabban ülünk a gép előtt, de többet főzünk, többet kísérletezünk, de nem feltétlenül mindig sikeres a végeredmény. Férjem nemes mérséklettel tűri, ha bármely nagy szupermarketben első utam a konyhai eszközökhöz vezet és nem borul ki, ha úri jódolgomban még egy tortaforma készletet próbálok a paprika és a paradicsom közé becserkészni. Azt is tudja már, ki az a Csili, de kicsit furcsállja, ha Maci módot emlegetek, amikor a már slágernek számító spárgás gnocchit készítem. Ha nem ízlik valamelyik étel, gond nélkül lebeszél a közzétételről.

Diétázóknak, fogyókúrázóknak hadüzenetnek számít minden édes kísérlet, az én életem párja szinte merényletnek tekint minden süteményt, tésztafélét. Ezzel együtt persze örül új hóbortomnak, legalább nem unatkozom itt külföldön háziasszonyként, de nem örül, ha este tízkor még bekukkantok, hogy „szétnézzek a világhálón”. Családom többi tagja is vegyes érzelmekkel viseltetik bloggerré avanzsálásomhoz. A lányom némi szemrehányással érdeklődik, vajh mikor lesz az ő kedvence is, vagy netán én már csak az éternek főzök-e, a fiam viszont egyértelmű csodálóm, hiszen azóta, hogy 10 évvel ezelőtt együtt csináltuk meg a számítógépen az első kijelölést, kivágást és beillesztést, valóságos "profivá" nőttem ki magam. Nem beszélve a fotózásról, képszerkesztésekről, a power-point és a fotoshop használatáról, ami általában nem szokásos konyhatündérek körében. Gondot legfeljebb a géphasználat jelent, mert ha éppen otthon vagyok, kevesebb időt hagyok a többieknek az internethozzáférésre. Végülis leszögezhetem, jó dolog gasztroblogot írni, olvasni, sosem vagyok tétlen, inkább állandó időhiányban szenvedek annak ellenére, hogy nem dolgozom. Így meg, hogy otthon is, itt is megértő lelkekkel vagyok körülvéve, méginkább. Tegnapelőtt, amikor az ebédet a férjem elé tettem, kicsit bizonytalanul kérdezte meg: Megehetem? Lefényképezted már? – Ennél nagyobb figyelmességet aztán már nem is várhat el egy blogger.

Ha bárkinek van egy jó mondata, vagy története ami összefügg a család és blogírás kölcsönhatásaival, írja meg, szívesen derülnénk rajta! Megkérdezem Rossamelát és Macit. A folytatás lehetősége rájuk van bízva.

8 comments:

Rossamela said...

Ó, de kedves vagy, köszönöm a dícséretet, nagyon jól esik.
A téma nagyon jó, válaszolok, ahogy tudok, de most sürgős dolgoznivalóm van, viszont nagy lendületet adtál, máris jobb a napom!

Mademoiselle said...

Jaaaj, ez a "megehetem, lefényképezted már?" tartalmú kérdés mintha szórul szóra az én konyhámban hangzott volna el :-)))) Nagyon tipikus, az enyémnek is ez az új szavajárása mostanában :-)

marmalade said...

Nálunk viszont ez a mondat úgy hangzik,hogy " én bizony megeszem, éhes vagyok...akkor nem fotózod most le!" Úgy látszik valamit elrontottam a nevelésben!Még akkor is, ha azért az esetek többségében még is csak le tudom fotózni!

Maci said...

A mai ebéd receptje: végy egy adag érdekes témájú terepszínü ruhába öltöztetett körkérdést. Csinálj neki egy magyaros alapot, dobd rá néhány frissen olvasott zsenge zöldséget, füszerezd ízlés szerint, ereszd jó bö lére, majd forrald ki. Az eredményt máris bátran kínálhatod!

Hogy ízlik-e, az még nem dölt el.

Fűszer és Lélek said...

Úgy látom az én férjem is inkább Marmalade férjével fogna kezet. De azért mindig segít ha megkérem. Sőt, még a képek közül is szeret választani, hogy melyik kerüljön fel :) Legjobban a háromévesem csodálkozik, amikor ételeket fotózok! Ezt már tényleg nem érti...

Anonymous said...

Az természetesen nem közönbös, hogy életem párja mennyire éhes a fotózás idején. Van egy javaslatom mindenki számára. Biztos, ami biztos, kell, hogy legyen kéznél valami gyorsan ehető és finom kaja, akkor nyugodtan el lehet készíteni a fotókat.Utána hajrá, már meg is lehet enni az aktuális "blogáldozatot".

Rodrigo said...

Oi, achei teu blog pelo google tá bem interessante gostei desse post. Quando der dá uma passada pelo meu blog, é sobre camisetas personalizadas, mostra passo a passo como criar uma camiseta personalizada bem maneira. Até mais.

Mademoiselle said...

Hol vagy Pirikenagyi??? Nagyon eltűntél mostanában, remélem cak nyaralsz!