Thursday, 22 November 2007

Beütött a krach!

2 év aktív használat után teljesen, javíthatatlanul, visszavonhatatlanul bedöglött a fényképezőgépem. Nem is volna ez annyira tragikus, ha nem éppen pár héttel ezelőtti Izraeli utam első napján, a Jeruzsálem by night című program kellős közepén mondott volna csütörtököt. Már elég régóta betegeskedett, a férjem többször felajánlotta egy új beszerzését, de nagyon szerettem ezt a kis gépemet és nagyon bizakodtam, hogy még „pár kockányit” kitart. Nem ezt tette. Az utazás hátralévő élményeiről készült felvételeket végülis baráti segédlettel sikerült megszereznem - barátainkkal egyeztetve az első napon is szinte ugyanazokat fényképeztük - mégis nagyon rossz érzés volt, hogy az annyira vágyott utat nem örökíthettem meg, a fotók nem a sajátjaim.


Egy kép az utolsókból - Jeruzsálem, by night

Másnap a Gecsemáni kertben már nagyon szomorú voltam, és helyi vezetőnk kézenfekvő megoldást talált bajomra. Rábeszélt, hogy vegyek egy egyszeri használatos, filmes gépet - amúgy is éppen ott árultak ilyet, bíztatóan szép sárga csomagolásban - aztán majd ha lesz rá lehetőség, veszek egy rendeset. Nem sokat tekeróriáztam, alku nélkül leszurkoltam az árát, a meglepetés csak a buszban következett. A gépet képező két fél fekete, erősen szappantartóra emlékeztető dobozt fekete szigetelőszalagokkal fogták össze, a csomagoláson beígért vaku természetesen nem működött, bevallom, azt már meg se néztem, van-e benne egyáltalán film. Ennek ellenére a vétel jó bótnak bizonyult, mondhatnám azt is, hogy nagyon megérte az árát, mert utastársaim körében igen nagy sikert aratott.


Miért is a beszámoló? Mert van már új gépem, fényképeztem is vele, de sajnos még nem kerültünk egymással közelebbi barátságba. Fényképeztem lovakat és virágokat, kovácsoltvas kerítést, egy szegedi vendéglő hangulatos belsejét, és fényképeztem a következő postomhoz is, tanuságtételül, hogy sütöttem és főztem is, de a képek nem az igaziak. Remélem nem tart sokáig új gépemet kiismerni, és hamarosan sikerről számolhatok be, addig be kell érni ezekkel.




El nem tudom képzelni, ezt az antikolt hatást hogyan csináltam

3 comments:

Fűszeres Eszter alias Fűszer és Lélek said...

Jaj, teljesen megértelek, fontos a kölcsönösz szerelem a fényképezőgéppel. Én is beleszerettem egy újba, minden nap be is megyek, és megfogdosom a boltban, pedig tuti, hogy csak januárban vehetem meg. :-(
Ezt érzi is arégi gépem, nem akar olyan jól dolgozni. Ilyenek ezek, dögök! Majd összebarátkoztok!

Anonymous said...

Ez a szegedi étterem barátságosnak látszik. Tudom, hogy ez nem a reklám helye, de szerintem már én is jártam ott, az öreg hídnál van és rendkívűl jó a konyhája.

meir said...

ennek az étteremnek a régi neve hatcsöcsü:) apám oda járt egyetemre és akkoriban három csöcsös bige volt a kiszolgáló személyzet az egyetemista pasik örömére.