Friday 23 November 2007

... és sütöttem kenyeret is ...

Nagy divat ma otthon kenyeret sütni. Főleg, mióta kitalálták a kenyérsütőgépet, ami gyakorlatilag minden műveletet elvégez helyettünk. Megmelegíti a hozzávalókat, gyúr, dagaszt - mert lássuk be, ez a kenyérsütés sarkalatos pontja - keleszt és sípol, (itt az ideje a finom egészséges magokat belehelyezni) süt és melegen tart, s mindezt még időzíteni is lehet. Ki tudna ellenállni a reggeli friss illatoknak, meleg kenyérnek?




Elárulom, nekem már 1988-ban volt egy Funai típusú kenyérsütő gépem, és szám szerint összesen ötször sütöttem is vele. Volt ugyan hozzá leírás, de ahogy ma is, a silabuszban szereplő recepteket nem lehet szentírásnak venni, internet sem volt, sőt maga a kenyérsütő is meglehetősen elszigetelt jelenségnek számított. Az első kenyér ehetőre sikerült, kissé az olasz karácsonyi süteményre, a panettonere emlékeztetett. Már másodszorra sem tudtam ugyanazt az állagot, sem ugyanazt az ízt reprodukálni, jóllehet még a víz hőmérsékletét is méregettem. Még néhány sikertelen próbálkozás után kenyérsütésem hajdani korszaka ezzel le is zárult, és a kenyérsütőt hidegre tettem.

Hosszú éveken keresztül garázsunk egyik sarkából a másikba vándorolt, megjárta a padlást is, aztán egyszercsak eltűnt. Valaki a családból arra járt, és vagy nagyon útjában volt, vagy már semmi reményt nem fűzött hozzá, hogy még valaha is dolgozni fog, mindenesetre soha többet nem került elő. (A teljes igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy jóval később beláttam, nem benne volt a hiba.)

Most viszont - hála az internetnek – a kenyérsütésre kattant háziasszonyoknak számtalan fóruma van, több blog csak kenyérsütéssel foglalkozik, nem beszélve arról, hogy az interneten a sok-sok gép közül ki lehet választani a számunkra legmegfelelőbbet. Na az én esetemben nem ez történt! Bár sok fórumon olvasgattam recepteket, én biztos nem próbáltam volna újra meg, a férjem azonban másképp gondolkodott. Ő átlátta a házi kenyérsütésben rejlő, egészséges életmódra való nevelésünk lehetőségét. Bioliszt, teljes kiőrlés, graham, rozs- és búzavarázs, és lehet bele magokat is tenni, és nem riadt vissza még a házi malom beszerzésének lehetőségétől sem, akkor magunknak őrölhetnénk is, de én mereven ellenálltam. Féltem, hogy a későbbiekben még búzát vagy rozst is kell majd a kertbe telepíteni.

Megvette tehát a gépet, és én hosszas vonakodás után – felkészülve egy újabb kudarcra, elővettem az internetet, és rövid keresés után megtaláltam Margitot, http://gportal.hu/gindex.php?pg=5072039 aki kezdőknek ad hasznos tanácsokat, és egy többszörösen kipróbált „Első kenyér” recepttel is szolgál.
Hozzávalók
60 dkg BL 80-as liszt
2 dl kefír
2 dl víz
1 ek olaj (oliva) vagy 2 dkg margarin
1,5 kk só
1,5 kk cukor
késhegynyi aszkorbinsav (ez nálam kimaradt)
1/4 kocka friss élesztő


Hát…. első kenyérnek isteni volt. Egészen kenyérszerű, jó ropogós héjjal, és bár nem olyan nagyon szép, nem olyan nagyon mutatós, kicsit kajla is, de a miénk.

2 comments:

Anonymous said...

Gratulálok az első kenyérhez, remélem még több is követi. Egyszer régen én is kipróbáltam, de aztán abbamaradt a dolog, mert sokat kellett pepecselni, amíg sikerült mindent úgy kimérni, ahogy az le volt írva a receptben. Az viszont tuti, hogy a családnak legjobban megfelelő kenyeret otthon lehet megsütni, ahogy azt tették nagyanyáink is.

dorothy62 said...

Szia Pirike, grat. minden receptedhez, szép a blog, és a tartalom is jónak igérkezik.