Tuesday, 13 March 2007

Vasárnapi bolhapiac

Szenvedélyes bolhapiacjáró barátnőm van. Az ő érdeklődési területe a csipke, tonnaszám hordja haza, majd ajándékozza tovább a szebbnél szebb csipkéket, legyen az asztalnemű, függönynek-való vagy csipkehímzésű hálóing. Nem egy csodálatos darabot kunyeráltam már el tőle, hogy otthonomban viríthassak vele. Jó szeme van hozzá. Vasárnap délelőtt igazán bolhapiaci idő volt, nem is kéretettem magam sokáig, elindultunk a Pecsához, megfogadva hogy semmit nem veszünk csak körülnézünk. Persze azért titokban volt nálunk egy kis dugipénz, hátha mégis valami olyasmire bukkannánk, amit nem lehet kihagyni, de ez mindkettőnk számára csak az első alku után derült ki. Az egy „gombostűt sem lehet leejteni” effektus közepette vágtuk magunkat többször át a tömegen, hogy hozzáférjünk a standokhoz, Ákoshoz, Évához, Katihoz, akiket a barátnőm névről ismer, és akik úgymond baráti „csak neked” árat mondanak, a kiszemelt árura.


a kínálat

Engem természeseten csakis a konyhai antikok érdekeltek, szép tányérokat, sótartót, teaszűrőt, üvegeket kerestem. A háromdecis szódásüvegről 2o ezer forintért letettem, és 12 ezret sem adtam érte a konkurrenciánál, pedig biztos jól mutatott volna valamelyik receptem hátterében. Amikor viszont megláttam azt a számomra is elérhető csodálatos darabot, amit a jóisten is nekem teremtett, még a bolhapiac-turizmus keretében hazánkba látogató holland házaspárral is licitre keltünk, és győztünk!!!!

.... és a zsákmány

1 comment:

Kinga said...

Szia,
sajnálom, h mégcsak most találtam rá a blogodra, és örülök, h rátaláltam.
Csak egy kérdés, az Ákos, véletlenül nem Marton Ákos? Mármint a bolhán. Ha Bpn járok, akkor vasárnapi szeánszként szerepel a bolhapiac is. Imádom!!! Én is így indulok, h nem veszek semmit és persze, mindig vmivel a táskámban térek haza. :)