Monday 2 July 2007

Paprikás krumpli
- amikor nincs otthon semmi



Bizony régen írtam és régen is főztem, sőt több mint két hete még a világháló közelébe se nagyon kerültem, ami persze nagyon jót tett internet-függőségem gyógyítandó. Ma aztán barátosném vidéki parasztházában az úti élménybeszámoló mellett főzés is volt, a fotoapparat is előkerült, bár az étek a tipikusan a nincs itthon semmi jegyében készült. Vagyis hát volt azért egy kis krumpli még a tavalyiból, pár szál árválkodó penne a zacskó alján, az üvegben még egy kanálnyi Bertolli-féle piros pesto, egy rég elfelejtett háromcentis turista-szalámi darab és még két fontos dolog, ami végül is a paprikás krumplink savát-borsát mégiscsak megadta, kertben nevelt újhagyma és friss bazsalikom. A két tekintélyesnek egyáltalán nem nevezhető csemege uborka már csak hab volt a tortán, fogheggyel harapdálva épp kitartott a „lakoma” végéig. Jópárszor tapasztalhattuk, hogy az ilyen - a semmiből összedobott - ételek nagyon finomak tudnak lenni, pláne ha jó éhes az ember, a barátnőm szerint ezzel nyugodtan benevezhetnék a mesterkurzusba.
Hozzávalók: krumpli mindig van otthon, hagyma mindig van otthon, olaj mindig van otthon, még pirospaprika is, a többi – ami éppen van otthon.


2 comments:

Unknown said...

Tehát épségben, egészségesen, viszont éhesen tértél haza a világjárásról...Isten hozott! :o)

Anonymous said...

Annyira jol sikerült a "lakoma", hogy még a tányért is kitöröltük ! :)

J.