Saturday, 8 September 2007

Legutolsó kommentem úgy tűnik bombaként robbant Maci portá/l/ján – legalábbis a hozzászólók számából ezt a következtetést vontam le – és bár ki sem látszom a sok feladatból – mégsem tehetem meg, hogy autszájderként elmenjek a téma mellett, így fényképezőgépet és billentyűzetet ragadtam, hogy leírjam, milyen

Az én konyhám


Mindig nagy konyháról álmodoztam. Ahogy szép házról és kertről szoktak álmodozni, én úgy álmodoztam egy szép nagy konyháról, amiben mindennek van helye, ahol nem kell eltenni a kenyérszeletelőt, a turmixgépet, és nem kell átrendezni a konyhát, ha éppen pogácsát akarok szaggatni. Az én konyhámban állandóan pakolni kell. Kevés a tároló hely, állandó helyhiánnyal küzdök, és mindig keresek valamit. Ha jól számolom öt- vagy hatszögű? Lehet hogy ötöt is tudok lépni hosszában, de széltében kettőt sem. Igazi egyszemélyes konyha. Pedig nálunk mindenki szeret főzni. A férjem, a fiam és a lányom, magamról nem is beszélve. Amerikai konyhának mondják, merthogy a nappaliból kanyarították ki, és éppen ez az, amire soha nem vágytam. Azt mondják, itt nincs elvágva a háziasszony a család többi tagjától főzés közben, lehet közben tévét nézni, beszélgetni, - és ez mind igaz is - viszont nemcsak a konyhában terjeng a hagyma, bableves, rántás szaga, hanem a nappaliban is.



Igaz, van egy spájzom, de mert a hűtőnek már nem jutott hely a konyhámban, így az is ott szorong a polcok között, megnehezítve a többi hely kihasználását, és a hűtő-takarítást. Mindezek ellenére imádom a konyhámat! Imádom, mert „toszkán” színe van a konyhabútoromnak, mert a fiókok, bár kevés van belőlük, kisujjal ki- és betolhatók, és imádom, mert a kertre és a teraszra néz,


és mert mindig látom, hol alszik a kutyám, aki állandóan összeorrolja a konyhaajtó üvegét.

A tűzhely az ajtó és az ablak mellett van, ez nagyon praktikus nyáron, mert tavasszal kinyitom, ősszel becsukom, télen meg lefagy a derekam, ha csak egy kis résen is szeretném kiengedni a gőzt. Van mindenem, ami egy konyhába kell, csak nem a konyhában. A tányérok, tálak, evőeszközök nagy részét a nappali különböző szekrényeiben tartom, a serpenyőimet nagy odafigyeléssel a spájzban, a lábosokat és fazekakat mindig ugyanoda, vagyis nagyság szerint egymásba kell tegyem, mert menthetetlenül kimaradnának a helyükről. A nappaliban étkezünk, reggel is, a konyhában mindössze egy hokedli van, ha valakinek kedve szottyanna szórakoztatni engem főzés közben, vagy ha egy pillanatra le szeretnék ülni, hogy megkóstoljam a töltött káposztát. Ezek persze nem olyan nagy problémák, megszoktam már, és nem is befolyásolják az én főzőkedvemet, itt is remekül meg tudok főzni akár karácsonyra is, csak szervezés kérdése. De nagyon boldog lennék, ha csak másfélszer ekkora lenne, de ez már csak egy álom marad.

14 comments:

Fűszer és Lélek said...

A zöld konyha az én nagy vágyam! És az a kert, és az a kutya! Gyönyörű minden!!!
Azt én is kiszámoltam, hogy egy nekem való konyha legalább 20m2 kéne hogy legyen. Álom, álom, édes álom...

Maci said...

Anyukám konyhája régen nagyon pirinyó volt, mégis mindenki odatódult a családból,
versenyeztünk az egyetlen székért, amire aztán lekucorodott a mázlista, és beszélgettünk anyuval, miközben fözött. Márpediglen ö mindig fözött! Én pedig akarva akaratlanul konyhafüggö lettem.A mai napig abban a pici konyhában látottakat idézem fel, ha olyan ízekre vágyom, mint amilyeneket anyu produkált.Nekem a hely hangulata fontos, a praktikum,és a jó atmoszféra,nem a méret.Imádnivaló, meleg hangulatot áraszt a konyhád, nem is csoda, ha imádod! A kertre való kilátás pedig egyszerüen csodaszép! Köszönöm, hogy körülnézhettem benne!

Maci said...

Küldtem ma valamit, olvastad?

Anonymous said...

A konyha hangulatos, de a kutyus se kutya. Szép jószág. Sok "fincsifőzést" kívánok a konyhádban.

Átlagember EGO BloG said...

Hat.. naon ceeep.
A konyha is bejon, de a kutya a legjobb!
A honap vegen kint lesz a kutyam! "Kicsiket" nagyobb es sokkal rosszcsontabb, de az enyim.
Igazabol az en konyham meg sem kozeliti ezt a szinvonalat. Sem itt, sem otthon.

marmalade said...

Halihó!Helyes a birodalmad!Igy kép alapján egyáltalán nem tűnik kicsinek, és az öt, vagy hat-szöges forma pedig egyedivé teszi...és a konyhakert!!!

Anonymous said...

De szep kutyad van Albana. Meg a konyhad is jo, bar kicsit kicsinek tunik valoban.
Udvozollek Tadzsikisztanbol.

Anonymous said...

De szep kutyad van Albana. Meg a konyhad is jo, bar kicsit kicsinek tunik valoban.
Udvozollek Tadzsikisztanbol.

marmalade said...

...és ez a legutolsó post is jó régen volt! Főzzél nekünk valami finomat!

Maci said...

marmalade jól beszél!

Anonymous said...

Mizus Pirikenagyi?
Régen hallottunk Rólad.
üdv, anonimus

Anonymous said...

Szia Prikenagyi!
Szuperok a fotók, milyen fotóprogit hasznélsz? Köszike!

Átlagember EGO BloG said...

Most mar tessek postolni!!!

Baboona said...

Igazán kedves és egyedi a konyhád, a kert pedig csodás! Jól látom, hogy beagle-d van (avagy basset, a fülei kicsit gyanúsak!)Nekem kettő van otthon, képzelheted :))