Megehetem? Lefényképezted már?

– avagy férjem és a blogírás

Rossamela, aki nemcsak jól főz, nagyon jól is ír, a blogírás-olvasás élvezeteiről, hasznosságáról ír postjában „Mások konyhája” címmel. Sorain elmélkedve felmerült bennem a kérdés, amiről direktben nemigen esik szó, hogyan tolerálja családunk a blogírást. Szemezgetve postok között helyes kis utalások vannak arra vonatkozólag, otthon hogy viszonyulnak állandó új elfoglaltságunkhoz, pozitív vagy negatív-e a hozzáállás. Biztos nem teljesen egyértelmű, hiszen gyakrabban ülünk a gép előtt, de többet főzünk, többet kísérletezünk, de nem feltétlenül mindig sikeres a végeredmény. Férjem nemes mérséklettel tűri, ha bármely nagy szupermarketben első utam a konyhai eszközökhöz vezet és nem borul ki, ha úri jódolgomban még egy tortaforma készletet próbálok a paprika és a paradicsom közé becserkészni. Azt is tudja már, ki az a Csili, de kicsit furcsállja, ha Maci módot emlegetek, amikor a már slágernek számító spárgás gnocchit készítem. Ha nem ízlik valamelyik étel, gond nélkül lebeszél a közzétételről.

Diétázóknak, fogyókúrázóknak hadüzenetnek számít minden édes kísérlet, az én életem párja szinte merényletnek tekint minden süteményt, tésztafélét. Ezzel együtt persze örül új hóbortomnak, legalább nem unatkozom itt külföldön háziasszonyként, de nem örül, ha este tízkor még bekukkantok, hogy „szétnézzek a világhálón”. Családom többi tagja is vegyes érzelmekkel viseltetik bloggerré avanzsálásomhoz. A lányom némi szemrehányással érdeklődik, vajh mikor lesz az ő kedvence is, vagy netán én már csak az éternek főzök-e, a fiam viszont egyértelmű csodálóm, hiszen azóta, hogy 10 évvel ezelőtt együtt csináltuk meg a számítógépen az első kijelölést, kivágást és beillesztést, valóságos "profivá" nőttem ki magam. Nem beszélve a fotózásról, képszerkesztésekről, a power-point és a fotoshop használatáról, ami általában nem szokásos konyhatündérek körében. Gondot legfeljebb a géphasználat jelent, mert ha éppen otthon vagyok, kevesebb időt hagyok a többieknek az internethozzáférésre. Végülis leszögezhetem, jó dolog gasztroblogot írni, olvasni, sosem vagyok tétlen, inkább állandó időhiányban szenvedek annak ellenére, hogy nem dolgozom. Így meg, hogy otthon is, itt is megértő lelkekkel vagyok körülvéve, méginkább. Tegnapelőtt, amikor az ebédet a férjem elé tettem, kicsit bizonytalanul kérdezte meg: Megehetem? Lefényképezted már? – Ennél nagyobb figyelmességet aztán már nem is várhat el egy blogger.

Ha bárkinek van egy jó mondata, vagy története ami összefügg a család és blogírás kölcsönhatásaival, írja meg, szívesen derülnénk rajta! Megkérdezem Rossamelát és Macit. A folytatás lehetősége rájuk van bízva.

Eper fetasajttal

Jutott már valakinek eszébe az eperről egy csónak? Ladik? Vitorláshajó? Ugye nem! És ha félbevágom? Még akkor sem! Nekem, ahogy rá akarom szúrni a kis háromszögletűre vágott fetasajt darabkákat egy fogpiszkálóval, egy vitorlás jut eszembe. És micsoda véletlen. Épp egy kék kistányért is találtam hozzá… jó lesz tengernek! Az ötletet Stahl Judit könyvéből vettem, igaz ő görögdinnyekockákra tűzött fetakockákat. Gondoltam, eperrel sem lehet ez olyan rossz, ha már a görögdinnyére olyen sokat kell még várni. Egy biztos! Jól néz ki! Az íze se rossz!

Hozzávalók:

Félbevágott eperdarabok,
Fetasajt, tetszőleges formájúra vágva
Bors, csili paprika
Olivaolaj

A készítését nem írom le, a kép magáért beszél.

Vega töltött tök

Sok-sok próbálkozás és sikertelen recept után tulajdonképpen feladtam, hogy valaha jóízű és finom szója-fasirtot, szójás „húsételt” készítsek. Ettől függetlenül néha elfelejtve kudarcaimat ha nem is nagy reményekkel, de kipróbálok megint valami újat. A forradalmian új ötlet életem párjától származik, aki csak úgy mellékesen megkérdezte a vasárnapi éppen aktuális gabonafasirt majszolgatása közben, hogy vajh miért is nem reszelek bele egy kis füstölt sajtot, az biztos jó ízt adna neki. Heuréka! Hát ez az! Csaptam homlokon magam, de már fel is tette a következő kérdést, „…..vagy miért nem áztatod a füstölt szaftos kockába…..?” Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe. Lelki szemeimmel rögtön magam előtt láttam az összes darált húsból vagyis szójából készült étel arzenálját és pillanatok alatt rájöttem, hogy a töltött tök szezonja is éppen itt van. Már csak tököt és kaprot kellett szereznem és elkészítettem eddigi életem első jóízű!!!!! szójatöltelékét.

Hozzávalók:

2-3 kis tök
1 dl szójagranulátum
1 dl rizs
1 fej vörös hagyma
1 sárgarépa
1 kisebb zeller fele
1 tojás
Reszelt füstölt sajt
Fokhagyma
Só, bors
Olivaolaj
Kapor
Tejföl + 1 tojás
1 húsleves, vagy füstölt hús kocka

A szóját 3 dl kockából készült levesbe áztattam, kb. 2 óráig. Eközben megpucoltam és egész kicsikre aprítottam a répát, a zellert és a vöröshagymát, majd olivaolajon megdinszteltem. Hozzáadtam a rizst is, kicsit még együtt pirítottam és felöntöttem a rizs kétszerese mennyiségű vízzel. Sóztam, borsoztam. Amikor a rizs megpuhult, és a vízet is elfőtte, hozzákevertem a leszűrt, lecsepegtetett szóját, 1 tojást, és a reszelt sajtot. Újra fűszereztem. A tököket felvágtam, kikapartam a belsejüket, az alján hagyva annyit, hogy a töltelék ne folyjon majd ki. Utoljára meghámoztam őket. Megtöltöttem a szójás töltelékkel, kivajazott jénaiba állítgattam, meglocsoltam a húsleves maradékával, megszórtam jó sok kaporral, lefedtem, majd 200 fokon kb. 40 perc alatt készre pároltam. Levettem a fedőt, és a tököket tojásos tejföllel megkentem, és visszatoltam a sütőbe addig, amíg szépen megpirult.

Crostini, diós sajttal,

sonkával és paradicsommal

Frances Mayes toszkánás könyveit nem kell már bemutatni, mindenki jól ismeri. Én is gyakran forgatom, mindig találok benne valami újdonságot és gyakran jegyzetelek is belőlük, a nagy zöld könyvembe. Tőle tudom például, mi a különbség a crostini és a bruschetta között. Mindkettő mini melegszendvics, de a crostini kerek, bagettből készül, a bruschetta viszont „közönséges” kenyérből. A vendéglőkben - és már nemcsak az olaszokban - az előétel előtt hoznak ki belőlük néhányat, nehogy éhen haljon a vendég, mielőtt elkészül az első fogás. Természetesen ha egy kicsit nagyobbra és vastagabba vágjuk a kenyérszeleteket, sör- és borkorcsolyaként is kitűnően megállja a helyét, én kiadós reggelit csináltam belőlük. A receptek között 6-féle crostini-bruschetta szerepel, ebből a hatféléből kombináltam össze kettőt. Az egyikben kecskesajt+dió, a másikban kecskesajt és pármai sonka párosa alkotja a feltétet. Nekem diós sajtom volt otthon, sonka is akadt pár szelet, de a lehetőség hűtőtartalomtól függően számtalan. "Újításom" szerint nem kell hozzá sem sütő, sem kenyérpirító, mindössze egy teflonserpenyő és legalább 3 perc. A lényeg, hogy olyan sajtot használjunk, ami nem folyik szét a melegítéstől, a többi már gyerekjáték.

Vágjunk fel kenyér-, sajt- és sonkaszeletet egyenlő mennyiségben. Melegítsük fel a serpenyőt, és helyezzünk bele mindent egyszerre, és süssük addig, amíg a kenyér meg nem pirul, és a sajt szép aranyszínű lesz. A megsült kenyérszeletkékre csúsztassuk rá a sajtot és a sonkát. Én még mindezek fölé egy paradicsomszeletet is raktam, sőt egy ici-pici balzsamecettel is meghintettem.

Rántott csirke - tepsiben

Nem kell közvélemény-kutatást végeznünk ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessük, a rántott csirkét mindenki szereti. Egy gond van csak vele, kissé munka- és időigényes. Mire egy négytagú családnak kiránt az ember néhány combot, pár mellet, szárnyakat - az egész lakás olajszagú, oda a frizura, és próbára teszi az ember állóképességét is. Vendégség alkalmából pont ezek miatt szóba sem jöhet, frissen a legjobb, és a vendégeket sem lehet otthagyni hosszú időre. Nos ezen könnyen változtathatunk, mert valaki kitalálta a tepsis rántott csirkét. Sajnos nem én voltam, jó is lenne babérokat aratni, de végül is a „feltaláló” személye lényegtelen. Lényeges viszont, hogy bár a panírozás örömeiről nem mondhatunk le, de az olajszag, a hosszas ácsorgás teljességgel kiiktatható, ha kipróbáljuk az új módit.

Készítése: a szokásos módon bepanírozzuk a csirke darabokat, és egy alaposan kiolajozott tepsibe vagy jénaiba fektetjük őket úgy, hogy a szép felük legyen először alul. Mindegyik darabra 1 evőkanál olajat teszünk, a tepsit fóliával befedjük, a jénaira rátesszük a tetejét. 200 fokon kb. 45 percig, majd a csirkedarabokat megfordítva még 20 percig, a fólia ill. fedő alatt tovább sütjük. S ha már a sütő úgy is dolgozik, használjuk ki a kapacitását, dobjunk be pár krumplit az aljába. Jó kis köret a lesz csirke mellé. És.....

Garantált siker!!!!

Muffin - szépségverseny

Konyhámban a különböző tepsik, formák, kiszúrók, gyúrók és dagasztók számát lassan már magam sem tudom, csak sajna nincs kinek sütni. A férjem szigorú fogyókúrát tart, és hát….. végül is szolidaritás is van a világon. De amikor vendégek jönnek, kihasználom az alkalmat és vadul mindenfélék sütésébe fogok! Grillezni hívtuk itteni kollégáinkat, így a muffin nagyon is ideális desszertnek tűnt, nem kell hozzá külön tányér, kisvilla, könnyen mozgatható, és a sütés is felettébb egyszerű. Az egyik bevált receptem, a cornflakes muffin biztos induló volt, de mivel egy adag mindenféleképpen kevés lett volna, gondoltam a másik adaghoz keresek valami újat. A Joyofbaking oldalon találtam egy nagyon ígéretesnek tűnő receptet, éppen minden hozzávalóból is akadt bőven. A vendégek egyöntetű véleménye szerint mind a két süti jó volt, a banános-epres szebb, a cornflakes-es viszont sokkal finomabb, bár süti szépségversenyen nem indulhatna. Hát igen, minden formájuktól megfosztottam az új eperlekvárommal.

Cornflakes muffin

Hozzávalók:

2 bögre cornflakes kicsit összetörve
1/3 bögre cukor
1 + ½ bögre sima liszt
1 cs vaníliás cukor
½ cs sütőpor
1/3 bögre olaj
1 tojás
1 bögre tej
1 citrom reszelt héja + leve
1 csipet só
(Tehetünk bele mazsolát, darabolt aszalt szilvát, apró csokit, mindent, ami egy sütin általában nem ront)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Összekeverem a száraz anyagokat, (receptemnél 2 dl-es bögrét használok) majd jöhet a tej, olaj, citrom leve, tojás. Lazán összekeverjük, és a muffinsütőbe adagoljuk. 16-18 percig sütjük, amíg szép aranyszínű lesz. Ha kivettük a sütőből, azonnal beken(het)jük valamilyen lekvárral, el tudom képzelni egy citrommázzal is, de mindezek nélkül is isteni!

Banános-epres muffin

Hozzávalók

113 gr vaj
160 gr barna cukor (én normál kristálycukrot használtam)
2 tojás, könnyedén felverve
1 teáskanál vaníliás cukor
1 bögre (2 db) érett banán összetörve
315 gr liszt
1/3 bögre olaj
1 + ½ teáskanál sütőpor
1 teáskanál fahéj
½ teáskanál só
250 gr eper (kis darabokra vágva)

A vajat összekevertem a cukrokkal, a tojásokkal, banánnal, majd hozzáadtam a lisztbe kevert hozzávalókat. Nekem nagyon „nehéznek” tűnt, így kevertem hozzá a másik recept alapján egyharmad bögrényi olajat. A legvégén került bele az aprított eper. 180 fokon kb. 20-25 percig sült. Ez egy elég nagy adag, ha csak félig töltjük meg a mélyedéseket, akár 24 db is lehet belőle.