Brownies

Stahl Judit „Gyorsan valami finomat” c. könyvében találtam ezt a nagyon könnyen és gyorsan elkészíthető receptet. A külleme is tetszetős, nem is értem ezt a fantáziátlan elnevezést, amikor ismerünk női szeszélyt, borzas katát, rigó jancsit, képviselőfánkot és habcsókot. De nincs mit tenni, mégsem keresztelhetem át barna tündérre, vagy manóra, amire a szótárbeli fordítás éppen lehetőséget adna, így marad a brownies.

Hozzávalók:

10 dkg étcsokoládé
10 dkg liszt
10 dkg cukor
2 deka cukrozatlan kakaópor
½ teáskanál sütőpor
2 teáskanál neszkafé
2 tojás
1 dl napraforgó olaj
1 marék dióbél
1 marék mazsola

A mázhoz

5 dkg étcsoki
2-3 dkg vaj
Eperlekvár!!!!

A csokit az aprítógépben összevágtam, összekevertem a liszttel, a cukorral, a sütőporral és a kakaóval. A kávét feloldottam 1 kanál meleg vízben, a két tojással és az olajjal elkevertem, majd hozzáadtam a száraz kevercshez, nem elfelejtve a durvára vágott diót és a megmosott mazsolát sem. Vajjal kikent tortaformába tettem, és 175 fokon kb. 20 perc alatt megsütöttem. A tortaformából kivéve rögtön megkentem a magam készítette eperlekvárral – majd amikor kihűlt, bevontam csokimázzal.

Zöldséges bulgur

Most főztem először! A lányom nagy bulguros, tőle loptam el egy negyedke zacskónyit. Talán ha 5 deka volt. Azt már tudtam, hogy pont úgy viselkedik mint a rizs, de mégis ki kellett találnom, mivel gazdagíthatnám. Gyorsan körülnéztem a világhálón, csili és lorien receptjeit olvastam el, végül egy harmadik sikerült. A hozzávalókat akár meg sem kéne adni, mert szerintem bármit teszünk hozzá, többet, vagy kevesebbet, elrontani nem lehet. Az én adagom ez volt:

5 dkg bulgur
½ fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
olivaolaj
1 szál új sárgarépa, ua. fehérrépa

1 öklömnyi zeller negyede
1 paradicsom
zellerzöld
koriander, só


Az apróra vágott hagymát olivaolajon megdinszteltem, hozzáadtam a felvágott sárgarépát, fehérrépát, zellert, zellerzöldet, a nyolcadolt paradicsomot és a nagyon vékonyra szeletelt fokhagymát. Ezeket együtt pirítottam, majd pároltam fedő alatt, végül hozzáöntöttem a jól megmosott, lecsöpögtetett bulgurt. Felöntöttem a két és félszeresnél valamivel több vízzel és 10 perc alatt megfőztem.

Az egyik felébe zellerzöldet vágtam, a másikba koriandert, majd mind a kettőt megkóstoltam, és meg is ettem. El tudnám képzelni egy jó szaftos báránysült mellé... majd legközelebb.

Azonnal küldjön nekem valaki 1 kg bulgurt!

Eperlekvár -

és más gyümölcsök fűszeres téliesítése

Üzenem mindenkinek, akit félrevezettem a to do list-ben, mégis lett eperlekvár! Tegnap a szkopjei piacon találtam epret, na nem olyat mint otthon, de sikerült a 3 kilóból másfelet beválogatni egy kis adagba. A fantáziámat egy 99-es Burda befőzős receptjei mozgatják folyamatosan, amelyekben mindegyik gyümölcshöz valamilyen fűszert használ, az eperhez pl. zöldborsot.

S hogy nehogy az a vád érjen, hogy eltitkolom ezeket a recepteket, mindjárt meg is osztom mindenkivel, akinek a nyári tervei között lekvárkészítés, befőzés szerepel.

Eperlekvár

1 kg eper

1/2 kg cukor

7-8 szem zöldbors

Meggylekvár feketeribizli-likőrrel
l kg meggy
50 dkg friss gyömbér
1 citrom kifacsart leve
1 kg zselécukor
2 evőkanál feketeribizli likőr

Gines ribizlizselé
1 kg piros ribizli
½ kg fekete ribizli
½ l víz
10 dkg citromsav
1 kg zselécukor
2 evőkanál gin

Gyömbéres ringlólekvár
75 dkg ringló
10 dkg fekete ribizli
1 kis darb gyömbér
1 csomag zselépor
50 dkg befőzőcukor
4 evőkanál citromlé

Ánizsos sárgabaracklekvár
1,5 kg sárgabarack
½ l narancslé
1 kg cukor
2 csomag zselépor
2 teáskanál ánizs

Rozmaringos szilvadzsem
1 kg kimagozott szilva
½ kg cukor
1 csapott teáskanál fahéj
Kb l0 szál rozmaring tűlevél

Én ezt az utóbbit próbáltam ki először az otthoni fámról szedett, nem kimondottan a legjobb fajta szilvából, aminek szinte nagyobb a magja, mint maga a gyümölcs. A cél a rengeteg gyümölcs hasznosítása volt, és inkább csak a rozmaring és a fahéj izgatott. Már majdnem meg is feledkeztünk róla, amikor jó tél közepén egyik vendégünk lekvárt reklamált a frissen sült muffinra. Meglepetésünkre a szilva-jam-dzsem-lekvár nagyon finom volt, így azóta nem gond, hogyan szabaduljunk meg a tetemes terméstől. Még valamit el kell mondanom befőzési tapasztalataimról: nekem eddig nem jött be a befőző cukor. Bár időt lehet vele megtakarítani, de az íze messze nem ugyanaz, mint a hosszabb főzéssel és kevergetéssel készültnek. A legjobb persze mind a kettőt kipróbálni. Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, a részletes receptleírást postafordultával küldöm!!!!!!!!!

Pirikenagyi

Már több mint három hónapja „működtetem” ezt a blogot, éppen ideje hogy névadójáról, Pirikenagyiról is szót ejtsek.

Pirikenagyi – a barátnőm anyukája – gyerek- és fiatal korom egyik meghatározó alakja volt. Akkor még Pirike néni, nagyinak csak a gyerekeink hívták, végül mégis így maradt meg az emlékezetünkben. Meghatározó alakja volt, de nemcsak azért mert kis- és középiskolás éveimben az iskolán kívüli idő felét biztos náluk töltöttem, hanem mert csupa olyan dolgot tudott, amit más nem. Tudott például libatepertőt sütni, de olyat hogy a szánkban elolvadt és porhanyós volt és ropogós. Libazsírban sütötte a rántott csirkét, amit kizárólag otthon reszelt kiflimorzsába panírozott. És tudott salátafőzeléket főzni. Az ő eperlekvára….. mintha friss epret kentünk volna a vajas kenyérre, és a sajtos tésztája különleges ízét, amihez természetesen ő gyúrta a tésztát – ma is a számban érzem. A túrógombóc receptjét magától Túrós Lukácstól tanulta. Mottója volt, hogy minden ételbe bele kell tenni ami jár bele, és hogy soha ne sajnáljuk a hozzávalókat.

Foglalkozására nézve a hajdani Lucullus étterem szakácsa volt. A Lucullus étterem - az „Íródeák” mellett, a Bástya mozival szemben - akkoriban az egyetlen hely volt, ahol körömpörköltöt főztek, de persze nem ez volt a fő vonzereje, hanem rendkívüli hidegkonyhája, az utánozhatatlan kaszinótojás, sonkatekercs, franciasaláta, és végül de nem utolsósorban az édességei, a Pirikenagyi-féle csokikrém és a stíriai metélt. Pirikenagyi sokszor nagy büszkeséggel mesélte, milyen hírességek fordultak meg a BNV Lucullus-standján (akkor még a Városligetben rendezték), és hogy a Vámosi-Záray házaspár megkereste őt, hogy gratuláljanak neki a stíriai metéltjéhez.

Emlékszem a konyhaasztalára, amelyen mindig ott állt egy téglalap alakú porcelán tál, benne a maga sütötte vaj, mindig víz alatt, aminek akkor még nem tudtam a magyarázatát. A friss paraszt vajat mindig a piacon vette, otthon megsütötte, így akár fél évig is eltartható volt. Ez akkor tartósítási praktikum volt, ma meg már tudjuk, hogy a GHÍ is pontosan így készül. Pirított tönkölybúza kenyérre, egy bögre jázmin teával, ma is egyik kedvencünk. S hogy miért tartotta víz alatt? Mert úgy könnyebben lehetett kenni, mint a hűtőben tartottat.

Pirikenagyi receptjeiből a sült vaj/GHÍ készítését írnám le, csak mint érdekességet, mert meg lehet lenni nélküle, de ha van, az nem árt.

Otthon mindig a piacon szoktam venni a "nyers" vajat, itt Pristinában minden szupermarketben kapható. Nagy serpenyőben sütöm, így könnyebb kevergetni. Lassan melegítem fel, majd gyengén forralni kezdem. El nem mozdulok mellőle egyetlen percre sem, mert könnyen megég. Kb 10-12 percnyi forralás/kevergetés után leszűröm egy másik serpenyőbe, ott még pár percig hagyom gyöngyözni. Kicsit hagyom hűlni, és a végleges edénybe szűröm.

Tavasz óta vártam, hogy végre az idén eperlekvárt főzhessek. Gyűjtögettem az üvegeket, a receptek is sorakoztak már, csak épp az eperről maradtam le. Ilyen többé nem fordulhat elő, ezért pontokba foglaltam konyhai, gasztro- és egyéb terveimet a nyárra.

„To do list” – nyárra!!

• Figyelni a különböző primőr gyümölcsök megjelenését - lekvárkészítés, az eperről már lemaradtam.
• Nem eldobni a literes gyümölcsleves dobozokat, kinyitásukat másnak nem átengedni. Remekül lehet bennük tartani bármit amit mélyhűteni szeretnék – cseresznye, meggy, szilva – és jó helykihasználással lehet a hűtőben a dobozokat elhelyezni.
• Minél több kerti grillezést rendezni, minél több barátot meghívni. Csöves kukoricát nem elfelejteni!
• Nem hagyni kiszáradni szépen gyarapodó fűszernövényeimet!
• Lehetőség szerint pár hónapra leállni az új kütyük beszerzésével – konyhapénz takarékos kezelése.
• Minél több lecsót főzni!
• Újra elolvasni a Napsütötte Toszkána és az Édes élet Itáliában című műveket, a recepteket és jó tanácsokat a nagy zöld füzetbe lejegyezni.
• Augusztusban minimum 20 kg paradicsomból szárított paradicsomot készíteni, a tavalyi 5 kg-ból készült 1 hónap alatt elfogyott.
• Férjemet a paradicsompaprika-vásárlási szándékairól lebeszélni, a tavalyiból készült 3 kg pritamin háromnegyede még megvan!
• Konyhanaplót vezetni, számlákat összegyűjteni, hogy legalább tudjam, hova megy a pénz.
• Legalább egyszer kimenni a Práterbe a Stelzehausba, grillezett csülköt enni!
• Július 28-ig 10 kilót fogyni!
  
  
  És ti? Milyen terveitek vannak? A Kördés-t Macinak és Kicsivúnak küldöm!

Fokhagymás-petrezselymes vajban sült csiga

Családom minden tagja nagyon kedveli a csigát. Azt nem mondanám hogy hetente szoktam sütni, de azt sem, hogy kivárom San Giovanni napját, amely mint Lénárd Sándor „Római konyha” c. művében olvashatjuk, nem múlhat el csiga, azaz Lumache nélkül. Mindenesetre mindig van otthon a rezervában néhány doboz. A legegyszerűbb előétel, bármilyen menü elejére megfelel, elkészítéséhez pedig mindössze a csiga, vaj, fokhagyma, petrezselyem és néhány eszköz szükséges.

Mielőtt csiga-népszerűsítő postom írásába belefogtam, úgy gondoltam, illene tájékozódnom, mi is a helyzet csiga ügyben. Körülnéztem a budapesti éttermek választékában és gasztroblogok között kutakodtam, de nem jártam sok sikerrel. Találtam viszont egy környezetvédelmi rendeletet, ami felettébb érdekes adatokkal szolgált.

Magyarországon az éticsiga begyűjtése és hasznosítása mindössze két és fél hónapig megengedett, április 1. és június 15. között, az év további részében védett állat. A Magyarországon összesen begyűjthető csiga mennyisége évi 2000 tonnában limitált. Könnyű fejszámolást végezve arra az eredményre jutottam, hogy ez a 2000 tonna minimálisan 20 millió csigát jelent, ehhez képest enyhén szólva is furcsa, hogy csak elvétve találkozunk vele. Persze a franciák tudják mitől döglik a légy – a csigák negyede ott landol, igaz ott a fogyasztása meglehetősen régi hagyományokkal bír.

Az is igaz, hogy legfeljebb 10-féle elkészítési módot sikerült fellelnem, de szerintem akár egy recept is éppen elég (és ez pont az a recept), hogy néha feldobjunk vele egy vacsorát. Ha ráadásul otthon vállalkozunk az elkészítésére, még afelől is megnyugodhatunk, hogy egy éttermi csiga-adag (ami 6, de legfeljebb 12 darab) borsos áráért otthon akár hatan is bőven ehetünk.

Csak egyszer kell beruházni, akkor sem sokat. Itt most csak két lehetőséget említenék. Az egyszerűbb megoldás, ha kerámia vagy mázas csigasütőt veszünk. Ehhez nem kell a csigaház, csak egyszerűen belerakosgatjuk a mélyedésekbe a konzerv csigát és rákenjük a fűszervajat.

A másik kicsit macerás, de annál izgalmasabb. Kaisers-ben vagy Sparban vegyünk csigát saját házában, kis alumíniumtálcán lefagyasztva, de sütés után ne dobjuk ki a házakat, hanem mossuk ki és tegyük el. Legközelebb már csak a csigakonzervet kell megvenni a Culinárisban vagy az Ázsia házban. Egy kellemes küllemű, nem magas peremű jénai tálba kb. 2 cm sót öntünk, (ehhez nem kell tengeri só) és a megtöltött házakat szépen bele lehet ültetgetni. A só igen jó hővezető, ezt tudja mindenki, akinek már fájt a füle.



Felmerül a kérdés, muszáj-e konzerv csigát használni. Hát?! Ha kerti vadászatunk megfelelő mennyiségű csigát eredményezne is, akkor sem ajánlatos. Szakértő kezek kellenek hozzá, sok idő, és ha még elolvassuk itt a csigakészítés titkait, beláthatjuk, jobb ha ezt másra bízzuk. Arról már nem is beszélve, hogy törvénytisztelő emberek vagyunk.

Hozzávalók 4-6 személyre

1 vagy 2 doboz csiga, a sütő méretétől vagy a házak számától függően
1o dkg vaj
10 fokhagymagerezd
1 csokor petrezselyem
2-3 dkg sajt (a férjem körömnyi darabkákat tesz a csigára, de ez el is maradhat)

A fokhagymát összetörjük, a petrezselymet felaprítjuk és mindkettőt összekeverjük a vajjal. A csigákat a mélyedésbe vagy a házakba töltjük, majd beborítjuk a fűszeres vajjal. Forró sütőbe tesszük, és addig sütjük, amíg a vaj gyöngyözik, sőt kicsit megbarnul. Nagyon jó hozzá a friss baget, de pirított toast-kenyérrel is isteni!

Sült padlizsán

Susan Loomis „Ház a Tatin utcán”című könyve nemcsak remek olvasmány, hanem jó kis szakácskönyv is. Az amerikai szerző friss kommunikációs diplomájával a zsebében Franciaországba megy szerencsét próbálni, vagyis hogy részt vegyen egy angol nyelvű főzőiskola egyéves tanfolyamán. S nemcsak franciául tanul meg, hanem franciául főzni is, olyannyira, hogy nem is tud elszakadni, Louviers-ben, egy francia kisvárosban telepedik le. Könyvében többek közt ennek a tanulóévnek a kalandjairól ír, de megosztja velünk a tanult recepteket is.



Hozzávalók:

2 nagy padlizsán 1 cm vastag szeletekre vágva
3 nagy paradicsom
olivaolaj
só, bors, fokhagyma, (szárított csili)
1 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál cukor

A paradicsomokat felvágjuk kb 1x1 cm-es kockákra, tálba rakjuk, ráöntjük a sót, cukrot és a balzsamecetet, összekeverjük és szűrőbe tesszük. 1 óráig állni hagyjuk, addig levet ereszt és jól kicsöpög. (Ha van még időnk a padlizsán sütéséig, akkor le is hűthetjük.)

A padlizsánt 1 cm vastag szeletekre vágjuk, kicsit besózzuk, állni hagyjuk. A sütőt begyújtjuk 22o fokra. A padlizsánszeleteket leitatjuk, majd oliva-olajjal meglocsoljuk, ecsettel egyenletesen elkenjük. (Jó szolgálatot tesz ilyenkor a fokhagymás, csilis olaj.) Még egyszer sózzuk, borsozzuk, és kb 10-15 perc alatt szép világosra sütjük. Tányérokra szedjük, a paradicsomkockákat ráhalmozzuk, és megszórjuk friss bazsalikommal. Igazi nyári előétel.

Hógolyó - Kördés

Maci megtisztelt a hógolyó hozzám passzolásával, örömmel válaszolok a kördésekre



1. Mi alapján főzök, és hol keresem az inspirációt?

Nálam először mindig az inspiráció van, utána főzök. Szakácskönyveimet szórakozásból olvasom, a gasztroblogokat is mindennap végignézem, és ha valami megtetszik…. Csak az időpontot kell megtalálni hozzá, ma holnap vagy holnapután. Szemre kell tessen, aztán végigolvasom, és ha nincs benne olyan hozzávaló, amit itt nem lehet kapni, akkor a vezérhangya beindul, és nem bírok magammal, míg meg nem csinálom. És persze abba sem hagyom, háromszor-négyszer megfőzöm egymás után, míg nem jön egy új. Ilyen recept volt Csili rukkolás, körtés, hagymás-mézes krumplipüréje, és most a napokban Maci spárgás-gnocchija.

2. Betartom-e a receptekben leírtakat?

Szeretek sütni, de csak előírás szerint. Nem tudom mi történik, ha egy tojással többet vagy kevesebbet teszek vagy ha sima liszt helyett réteslisztet használok, így híven követem a leírtakat. Még így is előfordul, hogy nagy siettemben nem olvasom alaposan végig a receptet, és elkerüli a figyelmemet, hogy két adaghoz kell annyi, mint amit én már beletettem az egy adagba. (Karácsonyi Bejgli) Ha főzök, inkább szabadjára engedem a fantáziámat, és rendszerint improvizálok is. A fűszerezésben viszont már nagyon szigorú vagyok, sok galiba származott már a kísérletezésből.

3. Mi alapján választom ki a holnapi ebédet, vacsorát?

A holnapi ebéd kiválasztása akkor fontos, ha vendégeket kell hívnom. Ez elég gyakran előfordul, sőt az is, hogy olyannak kell főzzek, akiről azt sem tudom, eszik-e disznót, halat vagy birkát. Ilyenkor természetesen tájékozódom, és csak utána gondolom végig mi legyen, és mivel Pristinában nincsenek piacok, két-három lehetőséget is kell tervezzek. Nem építhetek a zöldségekre, gyümölcsökre, halfélékre végképp nem. De azért mindig megoldom. Más napokon, ha csak magunkra kell gondolnom, azt főzök, amihez van hozzávalóm. A mélyhűtő általában dugig van, abban a pillanatban találom ki, amikor kinyitom: Jé egy kacsa! Akkor az vagy leves lesz, vagy sült. Persze néha a férjemnek is vannak ötletei, időről időre megkérdezi, hogy nincs-e véletlenül kedvem egy jó töltöttkáposztához? Ilyenkor természetesen leballagok a hűtőszekrényhez, és addig kutatok, míg nem találok egy sertéscombhoz hasonló húsdarabot.

A hógolyó következő gyúrására Fűszeréslélekhez továbbítok

Hogyan lesz valamiből divat?

Nagyon egyszerűen! Egy hétre elutaztunk Párizsba. Rengeteg tervem volt, mit kell beszereznem. Listát éppen nem írtam, azt nem mertem volna a férjem előtt elővenni, de a fejemben ott sorakoztak az egyszerű, de Pesten mégsem kapható dolgok. Végül a terveim csak részben sikeredtek, mert közbejött néhány új dolog, amire nem is gondoltam.

Elutazásunk előtti napon vacsorára voltunk hivatalosak. Vendéglátónk egy hosszú, keskeny porcelán - tálnak nem nevezhető -, inkább vályúra emlékeztető valamiben kis villácskákra szúrt olajbogyót szervírozott – előételként. Kicsit furcsa volt, de nekem tetszett. Erre éppen nem gondoltam, hogy ilyet szeretnék, de olyan sok helyen és annyifélét láttam a különböző konyhás és lakáskultúrás üzletekben, hogy úgy döntöttem, veszek én is egyet. És ha már megvolt a hal, kisvilla is kellett hozzá. Természetesen a barátnőmnek referáltam, rögtön megkért, ugyan neki is hozzak már ilyet. Már előre tudom, pár hét múlva felhív és megkérdezi hol vettem, mert a másik barátnője is szeretne!

Pár héttel ezelőtt Csili tojáslefejező eszközt mutatott be postjában és teremtett ezzel rögtön divatot. Éppenséggel meg lettem volna nélküle, és nem is kimondottan kerestem, de ha már szembejött velem, gondoltam miért ne. Szerencsére Csili az árát is megírta, így amikor a duplájáért árulták egy piacon, nem ugrottam rögtön fejest az első üzletbe. Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen, aki az utóbbi időben hasonlót beszerzett. Azelőtt simán kettévágtam a tojást egy késsel, de ma már ..... haladok a korral, és követem a divatot. És ahogy most a fotózáshoz készítettem elő az eszközöket, arra gondoltam, milyen kár lenne ezeket a helyes kis villákat csak olajbogyó-szúrkának használni. Hát nem?

"Tenger virág nyílik tarkán körülöttem…"

Nagyon megörültem, hogy orgonám tetszést aratott. Egyhetes távollétem után így bátran jártam körül a kertemet, hogy lefotózzam az éppen nyíló rózsaloncot, a rózsáimból egyet és a tengernyi kis kamillát.